és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

54EGYED EMESE(Ajánlás)„Mind magam, mind Hazám’ környülállásait,Hogy versben foglaljam, olvasd vonásaitGyenge etsetemnek.Ki eddig tsak nem mind szomorú verseketIrtam, s azok között, sok ezer könnyeket,Hullattam, vagy k mind reménység ’s félelemKözt hányattatásom, ’s öldöklő szerelemLángoló tüzében írtam gyötrődésem,Már más szinüekről kezdem versezésem.Leg-előbb-s hozzád irgalmasság Attya!A’ kinek jósága szivem’ el-bé hattya,Nyelvemet, kezemet, szivemet emelem,’S jóvoltod nagyságát azért énekelem.“ 50(Zsuzsanna köszöntése)„Mátkám neve napja mivel közel vala,Pennám arra illyen verseket rajzola.Kelj-fel, mú’sám! Zengj, citherám! Hírdesd víg kedvemet.Fessed, messed, éreztessed mindennel örömemet,Pendüljetek, zendüljetek vidámító szerszámok!Im az határ, bétölt immár, mellyért öltek bánatok.A nap mely még, éppen nem rég, éltem vagy halálomról,Végző vala, már hajnala, leg-főbb boldogságomról.Nem hitető, erösitő, szépen fénylő napomnak,Mely kergeti, enyészeti ködét ezer gondomnak.Koporsómból, sírhalmomból jöttem viszsza életre.Ujj életre, oly életre, melyért áldlak végzetre,Bölts teremtőm, Gondviselőm, meg tartóm jó Istenem.Búmból mentöm, fel-emelöm, Atyám, oh én mindenem!Nem haragszik (oh hibázik, ki úgy hiszi!) sokáigAz Úr, söt ha késik néha, nem vesztegel fortáig.Most látom már, szenvedtem bár, tsak nem jóbbal egyaránt,Hogy bár késik, el-érkezik Kezed ideje koránt,’S hogy terhünket, keservünket, ha az el-tsüggedésig50 Teleki 1815. 117.