és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

52EGYED EMESECsak amazont illetne,Más ollyt nem tehetne.Azt nem tenni nem ejég,Egy szivnek, ki érted ég.Hanem hogy kedvesen vedd,’S szived hajlani engedd:’S ha fortélyja nemednektartja zárját nyelvednek,Hasonló egynesenSzólni, bártsak kegyesenAnnyitadnál tudtomra,Nem vagyok unalmadra.Tegnap múlék két hete,Hogy irigyül elveteA’ Fátum, ’s kötelesség,Személlyedtől, oh be rég!Rég! Mert bizony több hónapMintsem a’ tizennégy napMely suzorult ez két hétben,Hittel adom Petsétben;De erre nints mért nevess,Annál inkább hogy meg-vess.Vagy szemérmes szivednekTűkre ezen beszédnekHallására piruljon,’S szégyen tüzbe boruljon.Bár egyéb-is mind meg-van,Nállad a’mi hódittsan.Virtus a’mit fel-lelek,Főbbként s benned tisztelek.Hát ilyen szeretetetKi, a’ki vétkesithet?Hiszem e’mind természet,Mind Isten ki-jelentettTörvényjével egygyezik,Ebben ki ellenkezik?Ha igy! Hát mit vétenél?Te is ha kedvellenél?Valami jót én bennem,Kit költsön nem kell vennem?Ha egyéb nints, szivemet,Ritka emberségemet,