és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

GRÓF TELEKI DOMOKOS FŐISPÁN VERSESKÖNYVE 45Sem nagy öröm után, búval eként illettetett.A’ vig napok s kedves orák, miként el-follyának,Talám egyszer még Fáéton kezére jutának,A’ Gyeplők? Hogy Nap kereki’illy gyorsan forgának,’S íly egy pár hív szivet tovébb együtt nem hagyának.Midőn én szép Angyalomat, oh jaj, nem láthatomSzép szemeit, száját, kezét, már nem csókolhatom,Eszes beszélgetéseit többé nem halhatom,Nem élek! Bár külső-képpen akár-mint láttatom.Ah kegyetlen kötelesség! Mellyen a’ szeretetHa erős is, ha buzgó is, erőt nem vehetett!Mely távoztat oly személytől, kiért életemetFel-áldoznám, nem tsak eztet, ha volna ezeret!Szánnyátok meg Egek immár keserves ügyemet!’S ha fosztatok egy ideig felemtől engemet,Több bú, bánat keserüség, ne érje fejemet!Tartsátok-meg az én drága, ’s leg-féltőbb kintsemet!Te pediglen, nem tsak szépség, virtusnak summája,Álhatatos hivségeddel légy nemed’ példája!Ne szünnyék meg kedvesemnek hozzám grátiája!Meg-érdemli hiv szüvét, ki leg-hivebb szolgája.Én ha szintén távozom-is, nintsen távozásom;Mert szivemtöl érzem régen meg-fosztattatásom!Kedves Tolvaj! Általad lett meglopattatásom!Tartsd magadnál örökösön, nints károsodásom!Bennem tudd-meg, tsalattatást nem szenved hívséged,Szivemben oly méllyen van bé-írva kegyességed;Oly tisztelett nyert nállam hiv egyenességed,Hogy változást nem okozhat, semmi ellenséged.Pennám pedig ha ezernyi ezer verseket ír,Azért szemem még sem szárad, ’s tudom mind addig sír,