és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

FALUDI FERENC ÉLETRAJZAINAK „BELSŐ MINÉMŰSÉGE“ 67juttatott“ Faludi-művek „megjelenését jelentse“, s főként, népszerűsítse. Ezazonban csak részben magyarázza azt, hogy stílusa, kultikus jegyei révén mármára szónoki beszédhez közelíti. 46 Megtalálhatóak benne a képviseletibeszédmód nyelvtanára jellemző többes szám első személyű formulák:„irodalmunk“, „nemzetünk“, „nyelvünk“, „írónk“, s az a kegyeletteljes gesztus,ami leginkább az emlékbeszéd retorikájára jellemző: „Fel is kereste a szerényjelest és méltólag jutalmazá egész nemzetének becsülése és hálája.“ Nemcsakstílusfordulatokat vesz át Toldytól, hanem a jezsuiták rehabilitálására vonatkozógondolatmenetét is. Ekkoriban zajlik az osztrák–magyar provinciában a jezsuitákújbóli letelepítése (1853-ban a „gyökérverés“ Nagyszombatban), 47 s a jezsuitákmegítélésének változása valóban hatással lehetett a Faludi-recepcióra.Toldy az, aki évszázadokra rögzíti Faludi helyét és szerepét a magyarirodalomtörténetben. A vindicatio jegyében íródott Handbuch der ungarischenPoesie című, irodalomtörténeti áttekintést és szöveggyűjteményt ötvöző koraimunkájában így ír: „Faludi’s treffliche prosaische Schriften allein (1748–78)machen einen Übergang zur folgenden Periode der Literatur, um hier nicht eineLücke in derselben annehmen zu müssen.“ 48 Faludi jelentősége reprezentatívvoltában rejlik. A folyamatként szemlélt irodalomtörténeti elbeszélés egységébenhiánytöltő szerepe van, és éppen ezért szinte nélkülözhetetlen kapocs, átmenetkét korszak határán. Ez a koncepció köszön vissza Németh Lászlónál (a magyarirodalom „Janus arcáról“ beszél Faludiról szólva), 49 vagy Weöres Sándorértékelésében: „Ő az ódon és az új poézis határőre, fél lábbal még azódonságban.“ 50 A Handbuch kiemeli Faludi prózanyelvének stílusformálóhatását, lírikusként pedig kitűnőnek tartja (bár versei, mivel csak halála utánjelentek meg igazi hatást nem tudtak kifejteni korukban). 51 Dávidházi Péter megis jegyzi, hogy „Faludi lírájának fenntartások nélküli dicsérete“ a kézikönyvbenszinte „kakukkfiókának“ számít Toldy más szerzőkkel szemben gyakorolt,„könyörtelen“ kritikájához képest. 52Faludi egy olyan korszakban alkot, amelyet a XIX–XX. század elejiirodalomtörténetek „az irodalmi hanyatlás“ (Toldy), „nemzetietlen“ (Beöthy), „anemzeti szellem szunnyadásának“ (Bodnár) koraként megnevezett címek alatttárgyalnak (az ellenpont Pázmány, Zrínyi, Gyöngyösi kora). Ennek a szatmáribékétől a testőrírók fellépéséig tartó sivár kornak a „virága“ Faludi Ferenc.46 Egy „példamondat“: „Faludi mindig a nemzet, különösen a nép s az ifjúság erkölcsi vezére fogmaradni“. Uo. 187.47 Petruch Antal, „Száz év a magyar jezsuiták múltjából“ I. Korda Kiadó. Kecskemét, 1992. 99.48 Toldy, Franz, Handbuch der ungarischen Poesie I. Pesth und Wien, 1828. XL.49 „egyik, amellyel magába, a múltjába, Keletre; a másik, amellyel Nyugatra, az európai érzésekbe,a jövendőbe néz“. Németh László, Költők prózái. In: Kiadatlan tanulmányok I. Magvető. 1968.622–3.50 Weöres Sándor, Három veréb hat szemmel II. Magvető. 1982. 76.51 Toldy i.m. 117.52 Dávidházy Péter i.m. 198.