és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZÓFÖLDRAJZI TÉRKÉPLAPOK 123Pl. a termőfölddel kapcsolatos fogalmak; a föld megművelésének eszközei;gabonafélék; a terményfeldolgozás eszközei; időjárási jellemzők stb. tartoznak azI. fogalomkörbe: határ, mező, dolgozik, föld, földje, földetek, földjük, parlag,ugar, ekekabala; kukorica, kukoricaszár, kukoricacsutka, kapál, kapáljuk,napszámos, tarisznya, zab, árpa, kopasz búza, vetőmag, daráló, felhő, szemerkélaz eső, lucskos, hó, havas, havat, havazik stb. Az V. fogalomkörbe például acsalád, az ember, az emberi test részei, az emberi tulajdonságok, cselekvések, azétkezés, a ház körüli tárgyak stb. sora található: menyecske, ember, bajusza;szagol, alszik, álmodik; sovány, szégyenlős; kenyér, puliszka, kolbász, fánk;tűzhely, szénvonó, lámpaüveg, lámpakalap stb. (Gálffy Mózes–Márton Gyula1957: 70–1). A gyűjtés 14 évig tartott, s a kérdőívet Kovászna és Hargita megyeminden egyes székely lakosságú településén (310) kikérdezték. Tehát teljeskutatópont-hálózatú atlaszt terveztek. 1968-ig megszerkesztették Csík ésGyergyó atlaszát, 1969-ben befejezték a háromszéki és 1972 végéig azudvarhelyszéki atlaszt. A gyűjtésben Gálffy Mózesen és Márton Gyulán kívülrészt vett Balogh Dezső, Murádin László, Szabó Zoltán, Teiszler Pál, VámszerMárta és Vöő István.1949 és 1969 között a kolozsvári tanszék munkatársai összesen 9 tájnyelviatlasz anyagát gyűjtötték össze. Ezek a következők: A moldvai csángó nyelvjárásatlasza (1949–1952), Csík és Gyergyó atlasza, háromszéki atlasz, udvarhelyszékiatlasz (e 3 együtt Székely nyelvatlasz 1954–1968), Aranyosszéki nyelvjárásatlasza (Murádin László, 1956–1958), Felső-Maros mente tájnyelvi atlasza(Balogh Dezső és Teiszler Pál, 1959-től), Szamosháti tájnyelvi atlasz (TeiszlerPál, 1960-as évek), Bánsági nyelvjárás atlasza (Vöő István, 1969-iganyaggyűjtés). Az említett két évtized alatt 634 településről kb. 600 000 nyelviadatot jegyeztek le. A terepmunkával párhuzamosan végezték az anyagcédulázását, rendezését, ezt követően pedig az atlaszok szerkesztését. Ezenatlaszok közül – a Magyar dialektológia c. egyetemi tankönyv tanúsága szerint –csupán a már említett A moldvai csángó nyelvjárás atlasza I–II. jelent meg (vö.Kiss Jenő 2001: 111), a többi kiadásra vár, mert az 1960-as évek közepétől 1989-ig gondolni sem lehetett ilyen jellegű, magyar nyelvföldrajzi térképlapokattartalmazó kiadvány közzétételére. Az előbbi gazdag sorozatot még kiegészítjüka megjelenés alatt lévő RMNyA.-val, valamint a már forgatható Szilágyságinyelvatlasz-szal (Anyagát gyűjtötte Márton Gyula. Szerk. Hegedűs Attila.Magyar Nyelvtudományi Társaság, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bp. –Piliscsaba, 2000).Márton Gyula korábban idézett szavaira visszautalva megállapíthatjuk,hogy heroikus küzdelemmel, tudatos tudományszervező tevékenységgel 20–25év alatt minőségi és mennyiségi szempontból is messze túlteljesítették a kitűzöttterveket. Ehhez azonban kiemelkedő egyéniségekre, iskolát teremteni képes,szakmai alázattal megáldott tudós emberekre volt szükség, s az ő példaszerű,önzetlen összefogásukra „1940-ben Szabó T. Attila lett a megteremtője és