és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKLI. évf. 2007. 1–2. számSZÓFÖLDRAJZI TÉRKÉPLAPOK A KOLOZSVÁRI EGYETEMARCHÍVUMÁBANElőzmények, tervek, eredményekIgen nagy és tiszteletre méltó hagyományokkal rendelkezik a romániaimagyar nyelvjárások kutatása, tanulmányozása. A sok jeles kutató és műve közülelegendő talán csak Horger Antal első magyar nyelvföldrajzi munkájára (A keletiszékelység nyelvjárási térképe. MNy. I, 446–54 + 1 térképmelléklet), YrjöWichmann északi csángó szótárára (Wörterbuch des ungarischen moldauerNordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes nebst grammatikalischenAufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt. Helsinki, 1936), CsűryBálint szótárára (Szamosháti Szótár. Budapest, 1935–36), valamint Szabó T.Attila, Gálffy Mózes és Márton Gyula korszerű szemléletű és módszerűnyelvföldrajzi gyűjtésére (Huszonöt lap „Kolozsvár és környéke népnyelvitérképé“-ből. Kolozsvár, 1944) emlékeztetni. Ezek az eredmények azonbanelmaradtak az Európa-szerte folyó nyelvföldrajzi kutatásoktól. Ezt ahiányosságot fölismerve Márton Gyula a következőket írja: „ […] az 1944.augusztus 23-a után kialakult kedvezőbb körülmények közt arra törekedtünk,hogy – nyilvánvalóan szervesen beilleszkedve a romániai nyelvtudományitörekvésekbe – erőnket a fenti [nyelvjáráskutatás – magyarázat tőlem Cs. N. L.]kutatási területekre összpontosítsuk, évtizedekig tartó, tervszerű munkávalbehozzuk a lemaradást, felcsatlakozzunk módszertani szempontból és az elérteredmények mennyisége szempontjából egyaránt a dialektológia korszerűigényeihez, színvonalához. Elsőrendű feladatunknak a romániai magyarnyelvjárások nyelvföldrajzi felvételezését tekintettük, de ugyanakkor célul tűztükmagunk elé a nyelvjárási szókincs rendszeres gyűjtését és a nyelvjárásokmonografikus leírását is.“ (Márton 1969: 206).A rendszeres munka megindításának a feltételeit az 1948-as tanügyireform, valamint a Román Akadémia Kolozsvári Nyelvtudományi Intézeténekmegszervezése tette lehetővé. Megjegyzendő, hogy a tanügyi reform előtt aMagyar Nyelvtudományi Tanszéknek 3, a Finnugor Tanszéknek pedig 1 státusavolt, a reform következményeként a 2 tanszék egyesült Magyar NyelvtudományiTanszék néven, s az oktatói létszám pár év múlva 12–13-ra emelkedett. Közülük5–6 fiatal foglalkozott rendszeresen nyelvjáráskutatással. Nem sokkal később aNyelvtudományi Intézetbe is kineveztek két magyar nyelvjáráskutatót, GazdaFerencet és Nagy Jenőt. Ezáltal megteremtődött a feladatok megosztásának