és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

90ARANY ZSUZSANNAsenki. Ideje tehát, hogy felhagyjunk a régi, lomtárba való szólásmondásokkal, sha az íróról van szó, ne sandítsunk az irodalomtörténetekbe, hanem tisztánírásaira szögezzük szemünket. Ne azt kérdezzük, hogy élt az író, ihletett volt-e,mikor dolgozott, hanem arra feleljünk, jó-e a könyv vagy sem.“ 51 A szerzőlélektana helyett tehát inkább az olvasóé kap szerepet. Az irodalmi alkotás szerzőáltal való uralása megkérdőjelezhetővé lesz, s a nyelv önműködő munkája válikfontossá. Természetesen – mint az minden gondolkodó esetében előfordul –Kosztolányi szemlélete is változott, alakult, fejlődött az évek során. Az 1910-esévek elején írt szövegeiben a műalkotás szerzője még teremtő individuumnakszámít, azaz az alkotás létokának, nem pedig az alkotás részesének. A biográfiaiszerző és a művekből kiolvasható alak nem válik tehát el egymástól, ami inkábba romantikától öröklött hagyomány folytatásaként fogható fel. E pontonszükséges megjegyeznünk, hogy a fiatal Kosztolányi aktívan olvassa aromantikus filozófusok munkáit, s közismert kedvencei közé tartozik FriedrichNietzsche. Az 1910-es és az 1920-as évek fordulójára azonban ezt azegészelvűséget föladva már távolodni kezd korábbi olvasásmódjától, s azallegória alakzatáról beszél, ezzel is a nyelv felé fordulva. A tízes évek végétőlmár szoros szövegolvasásról szól, 1920-ban az Über allen Gipfeln… címetviselő Goethe-vers elemzése (Tanulmány egy versről) során pedig akövetkezőket állítja: „a versbúvárnak vissza kell térnie a testhez, a külső formára,erre kell alapítania minden mondanivalóját. Bizonyos, hogy a költeménynek vanlelke, mely megfoghatatlan, mint minden lélek. De a lélek nem egyéb, mintszerveink működésének finom terméke, ezért a kritikusnak, akár a lélekbúvárnak,elsősorban a vers testi szervezetét kell megvizsgálnia, hogy pontos diagnózistkaphasson.“ 52 E korainak mondható meglátásoknak köszönhetően fejlődik kikésőbb „szövegmagyarázó“ névre keresztelt gyakorlata, mellyel kapcsolatostanulmányai szintén a Pesti Hírlapban látnak napvilágot. A Versekszövegmagyarázata 53 című íráson kívül a Szövegmagyarázat – Szeptembervégén, 54 a Szövegmagyarázat – Anyám nevére 55 és a Tanulmány tizenhat sorról 56címen megjelent dolgozatok is ide sorolhatók. Utóbbit tekinthetjük talán asorozat legfontosabb tagjának, hiszen Kosztolányi itt foglalja össze51 Kosztolányi Dezső, Heti levél (1905). In: Nyelv és lélek. Szerk. Réz Pál. Osiris. Budapest, 2002,314.52 Kosztolányi Dezső, Tanulmány egy versről. In: Nyelv és lélek. Szerk. Réz Pál. Osiris. Budapest,2002, 409–16.53 Kosztolányi Dezső, Versek szövegmagyarázata. A Pesti Hírlap Vasárnapja LVI. évf. 24. sz.,1934. jún. 17., 8–9.54 Kosztolányi Dezső, Szövegmagyarázat. Szeptember végén. A Pesti Hírlap Vasárnapja LVI. évf.25. sz., 1934. jún. 24., 8–9.55 Kosztolányi Dezső, Szövegmagyarázat. Anyám nevére. A Pesti Hírlap Vasárnapja LVI. évf. 40.sz., 1934. okt. 7., 4–5.56 Kosztolányi Dezső, Tanulmány tizenhat sorról. A Pesti Hírlap Vasárnapja LIV. évf. 35. sz.,1932. aug. 28., 3–4.