és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

GRÓF TELEKI DOMOKOS FŐISPÁN VERSESKÖNYVE 43El-is csalta már egészszen,Szólgájává lettem készen,Valamire csak akar rá vészen,Ugy el-lopta szivemet.Parantsolja, ’s szüléimtőlEl-távozom, Véreimtől,Barátimtól, ’s egyetlen egyemtölMeszsze vihet engemet.Hazám is igy nem vetheti,Hogy hasznomat nem veheti,Midön érte szántam szemlélhetiKi ontani véremet.Oltalmazom Fegyveremmel,Nem gondolok életemmel,Áldozok érte piros véremmel,Míg csak bírom testemet.Ifjak! Jertek, kövessetek,Hazánkért fegyvert kössetek,Királyunk mellett vitézkedjetek,Szerezzetek érdemet.“ 40(Engesztelő)„Angyali szép, kis gyilkos kép, ellened mit vétettem?– Én kedvesem, én mindenem, mi gonoszt cselekedtem?Hogy ki nem rég, oh tudod Ég! Kedvedben fel vétettem,Reméntelen, ily hirtelen, újra ki-vettettettem.De mit mondnak, mit tanitnak, könnyel nedves szemeid?Hogy érdemes, ’s talám kedves, kinél igéreteidFel bomlottak, meg-változtak mézzel kent beszédeid.Mire vélljem, nem képzelem, miért hullnak könnyeid?Hív Szolgádhoz, és Rabodhoz, mert ha még vonattatik,40 Teleki 1815. 9.