és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

58VOGEL ZSUZSAképe? Vagy Tsak valamelly árnyékképe-is? (silhouette)“ 4 – Bitnitz rohoncikutatása után ezt írja: „festett vagy árnyékképét sem mutathatá senki, de többentalálkozának, kik ötet személyesen esmerték, és közép termetűnek, vaskosnak,tele képűnek ’s egy kevéssé kopasznak írják le“. 5Batsányi ezt a leírást szinte szószerint idézi – a hitelességre hivatkozvaFaludi kopaszságát sem hagyja ki –, csak éppen kiegészíti egy esztétizáló,„súlytalanító“ megjegyzéssel: „azt állítják külsejére nézve, hogy közép termetű,tellyes képű, vaskos ember volt, és (mert ezt ők a’ tisztes Öregről, mint másokmás nagy Férjfiakról, ’s név szerént az első Caesarról-is, különösen említtik) egykevéssé kopasz.“ 6 Kezdetben úgy tűnik mintha csupán forrásaihoz való hűségrekedvéért, mentegetőzve említené az öregségnek ezt az „igen tsekély“ jelét, mely„alig volna méltó az említésre“, a továbbiakban azonban ez az attribútum válik aképzeletbeli, klasszicista stílusú Faludi-portré kiindulópontjává. Batsányi itt egyrégebbi toposzra épít, ugyanakkor az „említett jel“ (a kopaszság) lehetségesokának fejtegetésével már az élet- és jellemrajz irányába mozdul el a fiktívarckép: „megadnám ugyan néki […] egész testi lelki hasonlatosságát; deegyszersmind azt az örökké-zöldellő borostyán-koszorút festeném betseshomlokára, a’ mellyet, mint a’ Magyar Múzsák’ egygyik legboldogabbtanítványa ’s dicsősége, mindenképpen megérdemlett. Így Ő azzal nem tsak azagg öregségnek, és talán a sok tanúlásnak, elmélkedésnek, fáradságos útazásnak,számtalan költözködésnek, búnak és gondnak, említett jelét, a’ Nagy Júliusként,elfedezhetné, bétakarhatná, hanem Hazájának szép tehetségű fiatal Írójit-is nemesvetélkedésre, szíves és állhatatos iparkodásra, ’s hasonló nagy érdemek’szerzésére, gerjeszthetné!“Az ilyen módon, „színekkel előállított“ Faludinak a „képíró“ Batsányi általelképzelt leírása, már a kultuszteremtés gesztusait is nyilvánvalóan magábanhordozza.Az első képi ábrázolás, ami Faludiról nyomtatásban is megjelent egyacélmetszet, ami 1853-ban a Toldy-féle kiadás számára készült. Ez a fiktívarcmás íróasztal fölé görnyedő fiatal papot ábrázol 7 , körülötte könyvek,földgömb, térkép, s ami talán a legfontosabb, a háttérben az ablak által keretbezárt római Szent Péter-templom látképe rajzolódik ki (már-már kép a képben) aszemlélők számára, maga Faludi ugyanis munkájába, talán Darrel munkáinakfordításába merül.Akárcsak a XIX. század végétől keletkezett írásos Faludi-ábrázolások, aRohoncról Körmendre szállított emléktábla szikár, öreg képmása, az 90-es4 Batsányi Bitnitzhez, Linz, 1822. április 24. Géfin, Batsányi János és Bitnitz Lajos levelezése. ItK,XVII, 70.5 Bitnitz Batsányihoz, 1822. június 6. Uo. 74.6 Batsányi János, Toldalék. Faludi Ferentz’ Életéről, ’s Munkájiról, és a’ Magyar Nyelvről ’sVersszerzésről (1824). In: Összes művei III. Prózai művek. II. Bp., 1961. 119.7 Bár Faludi római tartózkodása idején már a negyvenes éveiben járt.