és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKLI. évf. 2007. 1–2. számA HASONLÍTÁST KIFEJEZŐ MELLÉKNÉVI ÖSSZETÉTELEK,KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZÍNNEVEKREE közlemény tárgya a kognitív nyelvészet, illetve a kognitív pszichológia,a nyelvi világmodell elméletének keretébe illeszkedik. A kognitív nyelvészetihátteret a kognitív folyamatok és a nyelv kapcsolatának figyelemmel követésejelenti, és ezek szerepének feltárását célozza meg a nyelvi kategorizációproblémájában. A kategorizáció ugyanis alapját képezi minden magasabbkognitív tevékenységnek. A kognitív tudományok virágzásának korszakát éljük,de teljes körű uralmának nem rendelhetjük alá a nyelv vizsgálatát. Tagadhatatlan,hogy sok esetben túlmutatnak a szűk körű problémamegoldási kísérleteken, ésgondolatébresztő, gyümölcsöző hatásukat el kell ismerni. A nyelv vizsgálatakorazonban elsősorban a nyelvi anyagból indultam ki, és a nyelvi világtól nemidegen szempontokat próbáltam figyelembe venni. Sok mindenben támaszkodoma nyelvi világmodell elméletére és annak eredményeire.A kommunikációhoz, a magasabb rendű tevékenységek zavartalanlebonyolításához kategorizációra is szükség van. Az egy nyelvet beszélőknektisztában kell lenniük azzal, hogy nyelvi szempontból melyik kategóriábasorolható az a dolog, amelyről éppen szó esik. Nem tekinthetünk el akategorizációtól, amely a környezet elemeinek rendszerezését jelenti. Mivelbeszédről, vagyis a környezethez való nyelvi viszonyulásról van szó, nyelvirendszerezésre kell gondolnunk.Néhány mondatban meg kell említenünk a hagyományos kategorizációsszemléletet, amely természetszerűleg más szempontokat vett figyelembe, mint anyelvi kategorizációs szemlélet. John R. Taylor a kategóriák klasszikusmegközelítésének nevezi ezt a szempontot (Taylor 1992: 22). Szerencsés ez amegfogalmazás, mert utal egyrészt az ókori görög gondolkodóra, Arisztotelészre,akinek filozófiáján alapul ez a szemlélet, másrészt pedig arra, hogy ez amegközelítés uralkodott pszichológiában, filozófiában és nyelvészetben a XX.század nagy részében. Az arisztotelészi elmélet azon alapszik, hogy a dolgokbanjól elkülöníthető az esszencia és az akcidencia. Esszencia a dolgok lényegi,immanens része, akcidencia a dolgok nem szükségszerű velejárója. Akategóriákat egyértelműen meghatározzák a szükséges és elégségestulajdonságok. Egy dologban vagy megvan(nak) az adott tulajdonság(ok), ésakkor tagja egy bizonyos kategóriának, vagy nincsen(ek) meg, és akkor nemtagja. Éppen ezért a kategóriák világosan elkülönülnek egymástól, éleshatárvonalak húzhatók közöttük. A kategória tagjai egyenlő státusúak, mindenik