és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

68VOGEL ZSUZSAIrodalmi munkásságának estleges hiányai, hogy „nem lehetett kezdetben más,mint fordító“, 53 „majdnem kivétel nélkül idegen eszmék tolmácsa“, 54 „kitűnőlyrai képességei“ nem tudtak gazdagabban kifejlődni, 55 indoklásukat mindig „akor viszonyaiban“ találják meg. Az eredetiség hiányáért pedig valamelyeskárpótlást nyújt a „nemzeties“ jelleg. A Faludit méltató írások szinte kivételnélkül a nemzeti szempontból politikailag és kulturálisan egyaránt sivárnaktartott korszellem festésével vezetik be mondanivalójukat.Jámbor Pálnak 1862-ben, a Pesti Naplóban megjelent „tárczája“ is ezt agondolatmenetet követi. 56 Felfogásában az irodalom olyan gyöngyszemekből áll,amelyet majd „a hon géniusa nyakára fűz“ az „irodalombúvár“ (talán a kritikus),de amíg a drágagyöngyig eljut „sok salakot és sivárságot talál“. Tipikus példájátláthatjuk itt a csak „csúcsok“ soraként, lineáris folytonosságként tételezettirodalom-felfogásnak. A XVIII. század számára is a „sülyedés kora“. Aromantikától meghonosodott értékszempont, az eredetiség felől szemlélve ez akor nélkülöz minden új eszmét, jellemzője a megrongált nyelv és a latinosság. Alíra „mind mesterségre mutat inkább, mint hivatásra. Még a jó is csinálva van,nem teremtve“. A romantikus költészeteszmény konfrontálódik itt aklasszicizmuséval. Jámbor szerint Faludi az egyetlen említésre méltó irodalmáraennek a korszaknak, aki kitűnik a tömegből „mint ihletett fő“, aki „csaknemfélszázadig egyedül képviseli az irodalmat“ (ez az utóbbi mondat Gregussnál ismegtalálható). Ennek ellenére Faludi művészete sem makulátlan, 57 különösen haaz előző korszakhoz viszonyítjuk nagyságát („nem üti meg a Zrínyiekmértékét“). Akárcsak a korábbi vagy későbbi irodalomtörténetekben Faludiművészi hiányosságainak oka a hanyatló kor, amellyel Faludi „küzdött“ azirodalom felemeléséért.A XIX. század utolsó évtizedeiben több tanulmány jelent meg Faludiról,különösen nyelvére és stílusára vonatkozóan. Ebben az időszakban látnaknapvilágot azok a monográfiaszerű írások, amelyek kivétel nélkül a Toldy általelindított hagyomány sztereotípiájába illeszkednek.Prém József Faludi-életrajza is a szatmári béke utáni „szegényes napok“szellemi és irodalmi életének hanyatlásával indul (amelyben a Pázmány–Zrínyi–Gyöngyösi trióhoz képest „Mikes, Faludi és Amade már csak szerény csillagok, sazok is elrejtve világoltak“ 58 ). Ezt a részt az életrajz, majd Faludi lírai, prózai,illetve drámai műveinek értékelése követi.53 Toldy, Faludi Ferenc élete. XII.54 Beöthy Zsolt, A magyar szépprózai elbeszélés I. Bp., 1886. 224.55 Bodnár Zsigmond, A magyar irodalom története II. Bp., 1891. 463.56 Jámbor Pál, A magyar irodalom történetéből. Pesti Napló. 1862. 250. sz.57 Egy eklogájáról megjegyzi, hogy „szellemre a jó ízlés szabályainak nem felel meg“.58 Prém József, Faludi Ferenc. In: Kármán József és Faludi Ferenc életrajza. Pozsony–Budapest,1885. 13.