és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

162SZEMLEfalura vonatkozó szociológiai jellegű vizsgálódásokat is végzett, és az ezekből leszűrtkövetkeztetéseit is az olvasó elé tárja. Így képet kapunk Rava gyermek-, illetve felnőttlakosságának halálozási arányáról a vizsgált periódusban. A halálozás oka – bársokatmondó lehet egy közösség életének, kultúrájának tanulmányozásában – nem derül kiminden esetben a ravai búcsúztatókból, így a szociólógiai helyzetkép bemutatása semlehet teljes, a szerző célja azonban nem is ez, ő csak annyit próbál láttatni belőle,amennyit az általa vizsgált primér forrásanyag, a búcsúztatók korpusza lehetővé tesz; ésez is – mint kutatási módszer – nem jelentéktelen, mert rávilágít – többek között – abúcsúztatóknak mint, akár szociológiai adatokkal is szolgáló, primér forrásértékére.A kötet azonban nemcsak az 1930 és 1938 között keletkezett ravai búcsúztatókrólszól, hanem egy unitárius lelkészről, Lukács Sándorról is, aki az említett periódusban,mind lelkipásztori, mind világi dolgokra irányuló karitatív és nem mindennaposelhivatottsággal folytatott nevelői tevékenységével, maradandó nyomot hagyott a kisközösség életében, szokásaiban, történetében. Elsősorban a ravai búcsúztatói szokásokbahozott újításai révén válik a falu történetében meghatározó személyiséggé: az egyébkéntnem ravai származású lelkipásztor verselő kedve és tehetsége kamatoztatásávalmeghonosítja Ravában az ott addig még ismeretlen, verses formába szedett halottibúcsúztatót. A könyv szerzője arra is kísérletet tesz, hogy magyarázatot találjon az újítókedvű lelkipásztort megihlető forrásokra, verses búcsúztatókat illetően.A ravai búcsúztatók hagyományának formai megújításán és a közösségen belülisikeres meghonosításukon túl, Lukács Sándor ezekben egy nemes, nevelői szándéklehetőségét is látta. Adorjáni rávilágít és részletekbe menően elemzi, hogy a szó erejévela pap miként próbált hatni egyházközössége tagjainak világnézeti és erkölcsi felfogására,hogyan táplálta és erősítette minduntalan a búcsúztatók szövegébe ágyazott finomutalásokkal a nehézségekkel, sorscsapásokkal küszködő falusiak istenhitét.Az öngyilkosság vagy az egyház áldása nélkül, annak megkerülésével folytatottszerelmi együttélés – bár a magyar parasztság körében megszokott és elfogadottjelenségek – keresztény egyházi szempontból súlyos bűnnek minősülnek. A Berkley-iPacific Unitarian School for Ministry teológiai főiskolán végzett felvilágosult, világot jártjelkész merész tettének számított, hogy az öngyilkosokról és a vadházasságban éltelhalálozottakról szóló búcsúztatóiban ezekről nagy, megértő pártfogással ír. Ezenbúcsúztatók értéke erkölcsileg újító jellegük miatt különösen figyelemreméltó.Ugyancsak a búcsúztatókon keresztül a lelkész arra is kísérletet tett, hogy a falutemetkezési szokásrendjéből kiiktassa a tort, tekintettel az átlaglakosság szűkös anyagihelyzetére – egy próbálkozás, mely végül semmilyen sikerrel nem járt. A szerzőkönyvében számos, a búcsúztatókból kiragadott beszédes idézeten keresztül tesziszemléletessé elemzését, megállapításait, és minezek mellett részletesen megismertet azunitárius lelkész nem mindennapi, pályakezdő életútjával, majd a falubanlelkipásztorként kifejtett küzdelmes és sok esetben szélmalomharcnak bizonyuló,kudarcba fulladt törekvéseivel.Adorjáni könyvét két részre tagolva építi fel. Az első részben logikus menetberendezett lépcsőzetességgel vezeti el az olvasót az általánostól az egyediig: a magyarhalotti búcsúztatókról írt rövid átfogó bevezető után, amelyben taglalja ezek eredetét,tartalmi és formai változatosságait, különös tekintettel az erdélyi unitáriusegyházközösségek búcsúztatóira, megismertet Lukács Sándor életútjának főbbállomásaival. Ezután az érintett faluval, Ravával kapcsolatos adatokkal szolgál, annak