VÁLTOZÓ MIKSZÁTH–KÉP 107vállalhatta volna: „Semmi népleírás oly jól nem rajzolja egy nemzet életét,jellemét, uralkodó eszméit, mint ahogy képes az önmagát rajzolni – adomáiban.“Arra talán emlékeztetni sem szükséges, hogy az első sikert meghozó, nemelőzmény nélküli elbeszéléseinek egyik legszembetűnőbb sajátja: az anekdotát,adomát, valóst és meseit ötvöző előadásmód. Legfeljebb azt mondhatnánk – nohaa két kis elbeszélésgyűjteményt együtt szokták emlegetni – műfajilagmeglehetősen különböznek egymástól.A jó palócok (újabban novellaciklusként is emlegetett) darabjaitömörebbek, zártabbak, egyenesvonalúbbak, mint a Tót atyafiak inkábbanekdotikus, lazább szövésű elbeszélései.Kétségtelen, Mikszáth falujából (akárcsak két évtized múlva aGárdonyiéból) nem hiányoznak a lélek békéjét felkavaró érzelmek,szenvedélyek, mégis a kenyérgondokat oszlató derű, a hétköznapok derűje kerítihatalmába az olvasót. Legenda és legendafoszlatás, idill és rejtett szenvedélyekegyszerre alakítják a művészi élményt. S már ezek az elbeszélések arrólárulkodnak, hogy Mikszáth nyelvezetét nem annyira szókincse, mint inkábbmondatfűzése minősíti. Nem annyira az író nyelvi leleményei, mint inkább anyelv-kínálta lehetőségek felhasználási módja.Az író hol a lúdtollat, hol az acéltollat veszi elő regényeiben is. Ésnemcsak a hajdanvolt világ hétköznapjait, hangulatait életre keltő romantikusmeseszövésű idilljeiben. Olyan regényeiben is, mint a külföldön kivételessikernek örvendő Szent Péter esernyője, a lélektani igénnyel megírt Beszterceostroma vagy a riporteri „élethűségű“ Új Zrínyiász.Mintha a részletek, a bensőséges életképek fontosabbak lennének mintmaga a műegész, mintha a regények cselekménye csak ürügy lenne arra, hogyegy-egy alak viselkedésének, egy-egy különös élethelyzetnek részesei lehessünk.S az író adomázó, anekdotázó kedvének.Persze a „hézagtalan pszichológiai motiváció és a helyzet tipizálása helyettis másfajta művészi eszközök hívatottak az eszmei-közérzetbeli sugallatokhordozására“ – írja Imre László.Az utolsó évtized művei körüli viták, akárcsak az író személyesmegnyilatkozásai a regények ötletéül szolgáló valóság-mozzanatok és az íróifikció viszonyának gondosabb megítélésére késztetnek. A művészi megjelenítéseszközeinek sokrétűbb vizsgálatával például teljesebb képet kaphatunk arról,miként válnak az utolsó évtized regényeinek (Különös házasság, A Noszty-fiúesete Tóth Marival, A fekete város) forrásai a művészi megelevenítés részévé.Egyetérthetünk a Különös házasság összetettebb világértelmezése mellett érvelőfriss tanulmány szerzőjével, Bényei Péterrel: Mikszáth valóban tisztában vanazzal, hogy egy szájhagyományban élő történetnek egyik olyan változatát mondjanagyon szabadon, melynek a „valóságos“ történethez nagyon kevés köze van.Úgy tűnik másként kell újraolvasnunk úgynevezett „dzsentri-regényeit“ is.Már csak azért is szükség van erre, mert a kis- és középnemesség
108KOZMA DEZSŐtalajcsuszamlása állandó témája a századforduló magyar irodalmának: CsikyGergely, Török Gyula, majd Móricz és Krúdy alkotásainak is. Nemcsak az egyesírók más-más látásmódja késztet erre, Mikszáth dzsentri-szemléletének változásais.Jó kiindulópont lehet számunkra egy, a magyar polgári tradíciók irodalmimegközelítésének szentelt konferencián elhangzott tanulmány. Tarjányi Esztervállalkozott „a dzsentri exhumálására“, szélesebb összefüggésekben világítvameg ennek a rétegnek koronként változó társadalmi helyzetét, szerepvállalását,illetve irodalmi megjelenítését.Ugyancsak adósak vagyunk Mikszáth rangos publicisztikájának,karcolatainak tüzetesebb számbavételével. Mint ahogy nem lenne érdektelenszemügyre venni azt is, mi az, ami ebből a sajátos tematikájú magyar íróműveiből érdekes lehet más nyelvű olvasók számára, és milyen gondokkal kellesetleg megbirkózni fordítójának. Ez utóbbi feladat nehézségeinekérzékeltetésére hadd idézzem egyik svájci német professzor levelét, amelyetMikszáth mai német fordítójának, Oplatka Andrásnak írt: „Milyen furcsa, milyennagy élmény németül olyan elbeszéléseket olvasni, amelyek a németirodalomban tulajdonképpen nem is létezhetnek.“De ide írhatjuk Németh László kétségbe nem vonható megállapítását is:„Nincs barbárabb, mint a külföld szempontjait fordítani a magyar irodalom ellen.De nincs sürgetőbb, mint olyan értelemmel gondolkozni magyar alkotásokon,amely sok idegen művön gondolkozott.“KOZMA DEZSŐINTERPRETĂRI NOI PRIVIND OPERA LUI KÁLMÁN MIKSZÁTH(Rezumat)Valoarea operei lui Kálmán Mikszáth (1857–1910), locul şi însemnătateaacesteia în proza modernă maghiară au fost definitiv stabilite de litratura despecialitate, insistând în mod special asupra specificului tematic al scriitorului,respectiv asupra artei sale, a stilului „spontan“, inspirat din limbajul vorbit.Pornind de la ideea că noile aprecieri nu schimbă ci întregesc organic pe celevechi, nuanţându-le semnificativ, studiul de faţă evidenţiază câteva interpretărirecente cu privire la concepţia artistico-literară a celui mai mare prozator de larăspântia secolelor XIX şi XX, în contextul relevant al temelor literare specificeepocii respective.