és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

66VOGEL ZSUZSAértekezésével 38 , hanem a kiadást támogató Szaniszló Ferencnél való közbenjárásarévén. A következő „napfényre hozó“ ugyanis Toldy Ferenc, aki 1853-banmegjelenteti Faludi Minden munkái-t. A műveket megelőző életrajzban a mármások által is hangoztatott erényeket sorolja fel: emberszerető, sokoldalúképzettségű tudós, alkalmas elöljáró és gondviselő, megemlíti műveibenmegnyilatkozó ízlését és munkás hazafiságát. 39 A mecénás Szaniszló Ferenchezintézett Ajánló Levélben megfogalmazódik jellem és életmű összekapcsolódása:Faludi nem csupán egy új irodalmi korszak előhírnöke, hanem „a nemzetnevelője és oktatója“ volt. 40 Többek között ezért is lenne kívánatos Faludi„fölélesztése“, aki 1853-ban egyértelműen „már csak az irodalomtörténeté volt“.Kiemeli művészetének „nemzeties“ jellegét („szabályos, nemzeties, teljesenhangzóprózájával, és szép alkotásu, nemzeties, könnyű dalaival“ 41 ), s „geniusa“,mely leginkább műveinek nyelvében nyilatkozik meg, „a régibb tős magyarságformáiban“ jut kifejezésre.Ha a Nemzeti Plutarkus szerzője még arra panaszkodott, hogy a magyarok„életírása rövid, ’s szokásként rideg vérrel festett“, Toldytól kezdődően akomplex költői képek és metaforák sokaságával találkozhatunk. BatsányinálFaludi még csak a nemzeti literatúra „fő dísze“, Toldynál már az irodalom„holdvilágos éjjelében“ feltűnő, „új napot hirdető hajnalcsillag“, a magyar próza„újjá-teremtője s lyrai költészetünk atyja“. 42 Ez a fajta retorika, mely Toldynálmég kritikai szellemmel párosul, és a „képviseleti beszédmód“ 43 továbbél aFaludiról készült méltatásokban is.Greguss Ágost 1854-ben a Pesti Naplóban megjelent recenzió-szerűírásában valósággal burjánzanak a metaforák, és az a mellérendelő retorikai ésszintaktikai szerkesztésmód, amely a metaforikus körülírást, a mellérendelőszerkezeteket részesíti előnyben, a logikai érveléssel szemben. 44 Az ellankadás éserőgyűjtés sivár korszakának egysíkú rajzát Faludi feltűnése töri meg: „Hakérdjük, ki képezte a lombos oázt, mely a sivatag vándorainak a kék távolbólbiztatólag mosolygott; – ha kérdjük, ki törte meg a néma tengeri szélcsendet, erősfuvatokkal dagasztván a kikötőbe törekvő hajónak vitorláit; – ha kérdjük, ki tűntfel a hosszú éjben hajnalcsillagul, mint a feljövendő napgolyó előhírnöke; – hakérdjük, ki virrasztott éber őrszellemként, midőn oly sokan még aludtak, úgymindezen kérdésekre azt kell válaszolnunk, hogy Faludi Ferenc, a magyarjezsuita.“ 45 A cikk egyik célja, hogy a Toldy által „a nemzet közbirtokába38 Szilasy János, Faludi Ferencz életrajza. Religio 1850, II. évf. 8–9.39 Toldy i.m. XV.40 Uo. V.41 Uo.42 Toldy i.m. IX.43 Dávidházy i.m. 204.44 Margócsy István, A magyar irodalom kultikus megközelítései (Kommentár és florilégium). ItK.1990/3. 312.45 Greguss, Írói arcképek. Bp., 1932. 183–4.