és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

106KOZMA DEZSŐA „Mindent“ valló Ady főhajtása Mikszáth halálakor épp annak az írónakszólt, aki: „Nem keresett olyan helyeken, ahol nem volt lelni valója, nem akartmindig is megújulni. Ő csak Mikszáth akart lenni .“ Adyt, Kosztolányit, Krúdytépp ez a „szűk“ világ kápráztatta el. Kosztolányi azt az írót tisztelte benne, akiszámára a toll „része a nagy-nagy természetnek“; mégis úgy beszél a világgal,mint aki „igazán és nagyon magyar“.Krúdy Gyula az író műveit benépesítők nevében vesz búcsút Mikszáthtól:„Amikor Jókait temettük, éppen Mikszáth Kálmán írta valahol, hogy Jókaiúgy megyen át a másvilágra, mint egy király: egy táborra való kíséret szegődik anyomába. Az alakjai, akikről írt, akiket teremtett, akiket az íróasztala mellőllátott. A legszínesebb tábor volt az. Királyok és basi-bozukok, hercegnők ésrableányok. Nemcsak a magyar történelem, de jóformán minden nemzetnek atörténete szolgált kísérővel, a Mikszáth látta másvilági menethez.És íme, alig múlott el egy évtized, Jókai, a »költő-király« útján egy újmenet vonul a másvilági mezők felé. Úgy képzelem, hogy egész külön falutfoglal el az újonnan érkezettek csapata, ahol a másvilági Mikszáth jár-kel ahosszú szárú pipájával. Ha Jókai a különböző népek százaiból válogatta kimásvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magávala halhatatlanságba.“Mikszáth Kálmán mesélni tudását sem vonta kétségbe senki, azt sem, hogyepikus a szó legősibb értelmében.Anekdotizmusáról viszont jócskán megoszlanak a vélemények.Van, aki témaszegénységgel próbálja magyarázni a XIX. század magyarirodalmában virágkorát élő anekdotát, és vannak, akik az általános emberikérdésektől való elfordulást vélik benne felfedezni, a modernség fékezőjét.Pedig a XX. század nem egy rangos íróját épp a könnyed, az élő beszédelevensége igézte meg Mikszáthot olvasva . A sokáig Mikszáth nyomdokain járó,a magyar prózát megújító Krúdy egy bőkezű fejedelem rendjeleinek nevezteanekdotáit, Szerb Antal Mikszáth stílusművészetének titkát az anekdotában látja(„Minél közelebb van egy írása az anekdotához, annál művészibb“). A Mikszáthprózamegközelítésének új lehetőségeit kínáló irodalomtörténész Hajdú Péter aMikszáth-szövegek megváltozott „működésére“ figyel mint esztétikai élménytalakító tényezőre: „Az anekdota szelleme nem magának az elmondandótörténetnek a szelleme, hanem az előadónak (az előadásnak) a történet útjánkinyilvánított szelleme. Ugyanilyen idealisztikus elgondolás érhető tetten akkoris, amikor egész regények cselekményének anekdotikus magjáról esik szó.“ 1Maga Mikszáth is úgy érezte: ebben az „egészséges termék“-ben, a magyaranekdotában „megfigyelés és élet lüktet“. Mesterének, Jókainak a magyarnéphumorról (akadémiai székfoglalóján) elhangzott szavait akár maga is1 Hajdú Péter, Csak egyet, de kétszer. A Mikszáth-próza kérdései. 2005. 206.