és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

22BALÁZS IMRE JÓZSEFfehérség különböző „fokozatait“ mutatja meg, mindannyiszor új jelentésmezőketkapcsolva hozzá:„A függöny habzó vízesés, a fal holdszín üveg,A kálák sápadt kelyhei: szótlan, hasadt szívek.Keblem fehéréből fakadt tejszínű köntösöm,Nyakamra kristálykönnyekből fagyott pazar gyöngyözön.Ujjam fehér ágas koráll, fehér szárny két karom,Fehér a csend az ajkamon, és árnyam a falon...“Ebben a változatban a fehér szín a „titok“ képzetével is összekapcsolódik,a szimbolikus látás jelölőjeként és határaként. A látszólag kevés információsértékű, kevés színárnyalatot tartalmazó fehér újabb és újabb oldalról mutatkozikmeg a versben, és mindannyiszor önmagán túlmutató, metafizikus töltet jellemzi.A vízesés, a hold, a korall, a szárny, a kristály, a gyöngy – az esztétistahagyomány kulcsjelölői. Általuk – a rejtetten megidézett előszövegek által is –válik a vers befelé nyitottá, a mélységek érzékeltetőjévé.Berde Mária démoni, irracionális-vitalisztikus erők iránti érzékenysége aKomjáthy Jenő, Czóbel Minka vagy Kaffka Margit költészetének keretébeolvasható bele leginkább – Ady is ugyanezt a versbeszédet „fordítja le“ korábbansaját költői habitusára. Az olyan versek, mint a kötetcímadó Seherezádéhimnusza vagy a Tavaszi csók mintegy magukkal ragadó világerőkként idézik azalkotás pillanatait vagy a tavaszt. Előbbi a már elkezdett mesélésleállíthatatlanságát sugallja – a művészi beszéd (illetőleg, a vers alaphelyzetébőlkövetkezően: az olvasás) narkotikus, leszokhatatlan, kiiktathatatlan jellegét. ASeherezádé-figura a mitikus Medúza-fővel játszik egybe a versben, amelynekremekmű-voltát az a fokozatosság adja, ahogyan az ártalmatlan, megnyerő figurasorról sorra, versszakról versszakra alakul át démonivá, ijesztővé:„Seherezád, furcsa Seherezád,Mi van veled... nem ismerek ma rád.............................................Napfény-hajad naphomlokod körülEzer sárgás kígyóba göndörül,Vigyorgón kezdődik meséd, az új...Seherezád, félek, hozzám ne nyúlj!Seherezád, szörnyű Seherezád,Hisz mint a vámpír, fúr belém a szád.Szíjképp tekergőz rám hajostorod,Csókoddal orvul éltem kóstolod!“