és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

24BALÁZS IMRE JÓZSEFalapvetően az esztétizmus szimbolista-szecessziós keretei közé helyeznénk Oloszéletművét. Az említett szépségkultusz felől Olosz fokozatosan a tárgyiasbeszédmód felé közelít, de a harmincas évek elején hosszú időre elhallgat.Három korai kötete mindazonáltal markánsan veti fel egy hangsúlyosan azimmanencia-elvre épülő költészet alternatíváját Erdélyben. Áprily Lajos egy1924-es levelében szükségesnek is érezte jelezni, hogy fontosnak tartja azt aköltészet-típust, amelyet Olosz képvisel: „Az elfogadható modernség határánbelül Te vagy a legmodernebb közöttünk s talán a legboldogabb is: tartalmadszámára megtaláltad a legmegfelelőbb szabad és mégis testhezálló,kiegészítésektől idegen formát. Ne csüggedj, ha meg nem értéssel találkozol!Neked van igazad!“ Jancsó Elemér később, egy összefoglaló írásában éppenÁprily költészetéhez látja legközelebb az övét, annak a költői attitűdnek anyomán, amely kissé mindig eltartja magától az élményt, reflektálttá téve azt.Olosz azonban fogékonyabbnak mutatkozik a létezés abszurditásának,esetlegességeinek érzékelése iránt. Versei rövidebbek, sűrítettebbek, többnyireegyetlen helyzet, hangulat, szorongás kibontásából állnak össze:„Szikla rohan a mélybe.Útjában áll egy gyermek.Megtorpan-e majd halálos futása,ha felsikoltés fagyott, fehér virágszirommá dermed?Megáll-e rengő testea kékeres halántéktólegy vészes félaraszra,ha kezét esdekelvea rázuhanó világfalára tapasztja?“(Bizalom)A helyzetkép finom, szinte észrevétlen kitágítása („a rázuhanó világ“)annak a válságköltészetnek a körébe utalja a verset, amely a tapasztalás, alétezés, a világhoz való kapcsolódás problematikusságáról beszél a század elsőfelében. Voltaképpen annak az élménynek a korai megjelenítése a vers, amelymajd Albert Camus esszéjében, a Sziszüphosz mítoszá-ban nyer szenvtelenebb,pontosabb kifejtést.Olosz Lajos a századforduló szecessziós költészeti hagyományát istovábbírja, így Berdéhez vagy részben Bárd Oszkárhoz is közel kerül (Aranyeső,Április este stb.). Ő ugyanakkor – egyéni színként – kontemplatívszabadversekbe építi be ezt a motívumanyagot:„Óriás szürke kandallóban