és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

GRÓF TELEKI DOMOKOS FŐISPÁN VERSESKÖNYVE 51Öröm árja lankadt szivem,Mert itt immár szeret hivem,’S birtokomban vagyon már.Oh de gyilkos fel-ébredés,Veled támad újj szenvedés!Tűn az öröm, ’s bánat vár.Oh, mikor jön-el az határ!Mely egymástól többé nem zár!Melynek késni gyötrelem, ’s kár,’S múlásáért nints elég árr! 48Itten (Hivatalomban) miként valék, hogy ’s miként érzettem,Magánosságomat miként szenvedhettem.Olvasd-meg akkor azt miként rajzolgattam,Bár egész erejét ki-nem mútathattam.Légyen szabad tízedétMit mondok? EzeredétAnnak a’ mit valóbanÉbren úgy mint álomban,Érted érzek szenvedek,’S búmat melyben senyvedek,Bár mi gyarlón festeni,Elödbe terjeszteni.Caucasus alljábol,Sivatag Scithiábol,Sok száz esztendeje már,Hogy akkor dühös tatár,Elejink ki jöttenek,’S ide telepedtenek.Eredetünk ezektőlA’ szilaj emberektőlVagyon, de már változtunk,Szelidültünk, lágyultunk.Azokat hát ne kövesd,Hív szolgádat meg ne vesd,Verseit el-szaggatni,Vagy láboddal tapodni,48 Teleki 1815. 95.