és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZÓFÖLDRAJZI TÉRKÉPLAPOK 1273. Az ó hang realizációi közül mindenképpen figyelemre méltó ahangsúlyos és a hangsúlytalan helyzetben, egy- és többtagú tőszóban, melléknéviigenévképzős származékban, egyéb képzős alakban a háromszéki ésudvarhelyszéki nyelvjárás erdővidéki részén magánhangzó kettőshangzókéntejtett diftongus. A labiális–illabiális, valamint a palatális–veláris harmóniamegbomlásával találkozunk ezen a területen.Alaktani jelenségekAz alaktani jelenségek közül mindössze kettőt emelek ki, nevezetesen anyelvtörténetileg is jelentős -t határozóragnak a jelentkezését a székelynyelvjárásban, valamint az -ul, -ül essivusi rag használatát. A gyűjtés korábanmég erősen élt a -t rag. Talán mára sem veszett ki a szókincsből. Márton Gyula akövetkezőt állapítja meg e ragunkról: „A székely nyelvjárásban még ma is él arégi nyelv -t ~ -tt helyhatározóragja. Pl. ehejt (itt), ahajt (ott), suhutt (sehol),Vásárhelyt. Ez a t fordul elő az ugyancsak a székelyből ismert legéntem (legénykoromban), legénted, legénte, leántam, leántad, leánta, hajadonta (hajadonkorában) határozószókban. Az idősebb korosztályhoz tartozó székelyek mégnapjainkban is használják a legéntei : leántai (ruhám) szót.“ (Márton 1970: 186).A háromszéki atlasz alapján megállapíthatjuk, hogy a leány korában (304/1) és alegény korában (304/2) fogalmakat leggyakrabban a tőszóhoz kapcsolt essivusimodalisi-ul, -ül raggal fejezik ki. A beszélő közösség megőrizte az ősi -l (-ul, -ül) ragot. Mindkét fogalom megnevezésében az egész területen dominálnak alëjányul, legényül ragos alakok és ejtésváltozataik. A -t ragos formák a keletiperemen járatosak: 87: lëántán [!]; 65: leánta, 68: legénte, 84: legénte 104:legéntem. E fogalmakat a címszóval azonos szerkezetes formával is kifejezik. Apéldák fölsorolásától eltekinthetünk, bár megjegyzendő, hogy a legény korábancímszóhoz nagyságrenddel több szerkezetes megnevezés tartozik, mint a leánykorában-hoz. Ez utóbbinál csupán 4-5 helyről jegyeztek föl adatokat. A leánykori(ruha) [304/3] és a legénykori [304/4] fogalmak megnevezései közöttleggyakoribb a fent már említett -t ragos lexéma, többnyire a leánykori, illetve alegénykori társaságában fordulnak elő. Föltehetőleg az -i képző őrizte meg ezt azarchaikus alakot.Ezeket az alaktani jelenségeket egyik nagyatlasz adataival sem tudtamösszehasonlítani, mivel a MNyA. ezekkel nem foglalkozik, a RMNyA. eddigiköteteiben pedig nincs ilyen címszó.Természetesen tovább sorjáztathatnám az alaktani jelenségeket éppúgy,mint a lexikai és hangtani sajátosságokat. Azt hiszem azonban, hogy ennyi iselegendő a székely nyelvjárások atlasza iránti figyelem fölkeltésére.