és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

122CS. NAGY LAJOSlehetősége: a Nyelvtudományi Intézetben a romániai magyar nyelvjárásoknagyatlaszának az elkészítése kezdődött meg, az egyetemi tanszéken pedig atájnyelvi atlaszok anyagának gyűjtése, majd szerkesztése. A nagyatlaszanyagának összegyűjtését, szerkesztését – mivel előbb Gazda Ferencet, majdNagy Jenőt 1956 után politikai okokból eltávolították az intézetből – MurádinLászló egyedül végezte el. A tizenegy kötetesre tervezett RMNyA közzétételejelenleg is folyik. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1949 nyári hónapjaibana nyelvatlaszmunkálat, a szókincs- és szöveggyűjtés, valamint a tanulmányok,monográfiák publikálása.A magyarországi dialektológusok is nagy lendülettel igyekeztek pótolni aháború okozta elmaradást, s az 1949. december 19–21-én megtartott I. OrszágosNyelvészkongresszuson már beszámoltak a magyar nagyatlasz előkészületimunkálatairól, s ekkor fogadták el a ma is érvényes hangjelölési rendszert. Azerdélyi és az anyaországi nyelvjáráskutatók még a legfeszültebb politikaihelyzetben is megtalálták a lehetőséget egymás eredményeinek a megismerésére,így természetes egységet alkotott tevékenységük.A fenti kitérő után kanyarodjunk vissza a kolozsvári tanszéktevékenységéhez. Mi valósult meg a tervekből? 1949 és 1962 között főkéntSzabó T. Attila, Gálffy Mózes és Márton Gyula részvételével 1370 adatottartalmazó kérdőívvel folyt a terepmunka a moldvai csángók között. Ígéretekellenére azonban Romániában a 60-as években nem jelenhetett meg az atlasz,csak a rendszerváltás után Magyarországon (Gálffy Mózes–Márton Gyula–SzabóT. Attila A moldvai magyar nyelvjárások atlasza I–II. MNyTK. 193. szám. Bp.,1991).A moldvai és a Fekete-Körös völgyi gyűjtés tapasztalataival gazdagodvaGálffy Mózes és Márton Gyula 1954-ben megkezdte a székely nyelvjárástanulmányozását, majd pedig a tervezett atlasz anyagának gyűjtését. Ezt egyrésztaz indokolta, hogy a csángó adatok megfelelő értékeléséhez feltétlen szükség volta székelyföldi gyűjtésre, hisz a csángók jelentős része innen költözött vagymenekült Moldvába. A székelyföldi kutatást másrészt az is sürgette, hogy Erdélyterületén több, a történészek által is székely eredetűnek tartott vagy nyelvjárásatekintetében székely gyökerűnek látszó település található. A székely nyelvjárástehát értékes információkat nyújthat több magyar nyelvjárás vizsgálatához.Az atlasz anyagának összegyűjtéséhez Gálffy és Márton 436 kérdésbőlálló, összesen 724 nyelvi adatot tartalmazó kérdőívet állított össze. Ez a számúgy alakult ki, hogy egyes tételeken belül a, b, c alpontokat is fölvettek. Pl. 27.lajtorja, 27a. szekéré, 27b. létra; 57. juh, juhok, 57a. juhnyáj, 57b. egyévesbárány, 57c. kétéves bárány. Forrásként használták a „Kolozsvár és környékenépnyelvi térképe“ című mutatványnak a kérdőívét (331 adat), a MNyAkérdőfüzetét (276 adat) és a székely nyelvjárással foglalkozó szakirodalmat. Akérdések 51 %-a hangtani, 15 %-a morfológiai, 34 %-a pedig lexikai jellegű. Akérdőív tételeit tematikusan csoportosították. Összesen 9 témakört alakítottak ki.