és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

134ADATTÁRláttatnának. Azon egy értelemnek sokféleképen és bövön való ki-mondása; a’ részeknekelé számlálása, a’ Thesis és Hypothesis, vagy a’ közönséges beszédre-való ki-menetel, ésannak a’ jelen-való dologra lévö szabása és alkalmaztatása; az emberi indulatoknak ésegyéb dolgoknak bölts le-irása, mely Descriptiónak neveztetik; a’ tsudára méltó kedvesMethaphorák, Aleagoriák, hasonlatosságok, és egyéb Tropusok, Figurák, vagyszóllásbéli tzifrázások; egy szóval, a’ valóságos Ékesen szóllásnak minden réguláinakminden unalmas maga-vetés-nélküll-való meg-tartása; valjon mitsoda Magyar Írónakmunkájában fordulnak-elé bövebben és kedvesebben mint ebben a’ mi Poëtánkban? A’kinem a’ Planéták-között jár, némely mostani vers-íroknak szokása-szerént, hanem azemberi dolgoknak és indulatoknak ollyan elevenitö szinekkel való le-festésébenforgolódik, hogy mintha az olvasó szeme-elött látná azokat, ugy képzelje az ö irásátolvasván. A’ Rhetorikára való az-is, mikor igen sok hellyeken az Adjectivum’ hellyettSubstantivumot, a’ Concretum-hellyett (: a’mint hivják:) Abstractumot tészen; a’Verbummal Nomen-hellyett él, ’s a’t. Illendönek tartottám hát az efféle beszédbélitzifraságokat és ékességeket, söt azoknak neveiket-is meg-emliteni, azoknak kedvekért,a’ kik az Ékessen Szóllás mesterségének tudományában gyönyörködnek; mellyek-nélkülllehetetlen hogy valamely könyv kedves légyen az olvasásra.Következnek már a’ Poësisból vett Jegyzések, mellyekben nem-tsak a’ régikölteményes historiák rövideden elé-beszéltetnek, hanem szorgalmatoson megmutattatnaka’ régi poëtáknak, kivált Ovidiusnak és Vergiliusnak irásának részei,mellyeket belöllök vett Gyöngyösi, és a’ maga matériájára böltsen alkalmaztatott. Melypoëtáknak és más Deák iróknak-is mondásait, és azoknak irásoknak tzikkelyeit tsakDeákull citáltam; Mert a’ kik Deákull nem értenek, mi haszna lett-vólna azokértMagyarra forditanom azon poëták’ könyveinek neveit? és e’ hellyett p.o. Lásd Ovid.Meth. L. ezt irnom: Lásd Ovidiusnak az Által-változásokról irt ez ’s ez Könyvének, ezt ’sezt a’ versét? Ugy ezen szókat active, passive, substantivum, Adjectivum, Nomen,Verbum, adverbium, ’s több efféléket, ugy hagytam, mert azok homályosabbak lennénekMagyarull forditva, ha szintén sok kerengö beszéddel ki-lehetne-is azokat tenni. Ezek aDeák Citatiók tehát azokért valók, a’kik a’ Deák poëták nyelvét értik, mely-nélküllGyöngyösinek igaz értelmére jutni lehetetlenség. Ugyan ezen poësisi Jegyzésekre valókazok-is, mellyekben igyekeztem meg-külömböztetni a poëta’ költeményét a’ valóságtól.Mert a’ régi poëták szokása-szerént, a’ valóságos meg-lett dolgokat a’ magakölteményeivel sok hellyeken ugy meg-elegyitette, hogy némelykor alig lehett megesmérniés itélni, ha valjon történt dolgot beszéll-é, vagy magától költött fabulát?De már utóljára a’ mi nézi az Historiai Jegyzéseket, azok leg számosabbak ésbövebbek; mivelhogy egy munkájában-is e’ poëtának oly sok idejebéli historia nintsenmint ebben a Phoenixben. Azért minden igyekezetemmel azonn vóltam, hogy semmihistoriától világosságot kivánó dolog magyarázatlan ne maradna, hanem mindenek-elöttérthetöve lenne. Voltak-is kezemnél igen derék, hiteles, azon idöbéli és sok dolgokbanbenne forgott Historicusok, mind nyomtatásban lévök, mind pedig kéz-irásban maradtak.A’ ki-nyomtattak-közüll elsö Betlen János Cancellárius, a’ dolgokat igazánn iró nagy Uriember, a’ kinek gyönyörüséges könyvetskéje ebben az 1791-dik esztendöben-is ki-jöttharmadszor-is Kolosvárt; de még eddig senki a’ Magyarok-közüll nem találkozott, a’kiezt a drága könyvetskét Magyarra forditotta-vólna, holott a’ Németek még 1666-ban a’magok nyelvekre forditván ki-adták Norimbergában. Ennek a’ Betlen Historiájának igensok hasznát vettem. A’ második, a’ Montecuculi Generál’ munkája, melynek titulussa ez: