és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZEMLE 159A magyar színműirodalom megújítójaként szokták emlegetni. Nem alaptalanul.Darabjait kisebb-nagyobb megszakításokkal az elmúlt több mint száz év alattfolyamatosan játszották, nem egy művét más nyelvekre is lefordították.Már a kortárs kritka különös figyelemmel kísérte (dicsérte és kritizálta) sűrűnjátszott színműveit. „A Csiky-féle premiereket a közönség már-már színházi ünnepneknézi“ – olvashatjuk a több Csiky-darabot elemző Péterfy Jenő egyik méltatásában. GyulaiPál (aki saját bevallása szerint nem volt Csiky „bámulója“) is elismeri: jó érzéke van „adrámai forma iránt“, s hogy jobb műveinek „drámai becse van“. Az 1880-ban bemutatott,színjátszásunkban fordulatot jelző műként emlegetett Proletárok-at a Pesti Napló ezekkela lelkes szavakkl köszönti: „A hangulatot jellemzi, hogy a közönség és a kritikusok, azelső és kitűnő előadás benyomása alatt, csupa szuperlatívuszokban beszéltek a darabfelől. Ha egy fokkal alább is fognak szállani, az bizonyos, hogy a játékrend becsesmunkával gazdagodott, mely vonzóerejét nm egyhamar fogja elveszteni.“ (Azóta újra ésújra előadják, 1945 után – óvatosságból – Ingyenélők, illeve Mákvirágok címmel.)A magyar irodalom történetéről készült összefoglalások, kézikönyvek, lexikonokfőleg az író témáiról, korában némiképpen újnak számító társadalomszemléletérőlszólnak nagyobb nyomatékkal, és kevésbé a Csiky-darabok műfaji, dramaturgiaiváltozatosságáról, a konfliktusos helyzetet sokféleképp alakító íróról.A színészként (és íróként is) ismert Jancsó Miklós most Csiky Gergelyvalamennyi színművének számbavételére, mai igényeinkhez igazodó értékelésérevállalkozott. Elképzeléseit a szerző ilyenképpen osztja meg olvasóival csaknem félezeroldalt kitevő könyve bevezetőjében:„Az első részben Csiky drámaszerzéssel foglalkozó írásait, elméleti munkáittárgyaltam, továbbá minden olyan jellegű tanulmányt, közleményt stb., melyekbőlegyértelműen világossá vált a drámaíró Csiky Gergely esztétikai látásmódja.[...] A második részben Csiky Gergely színműveivel foglalkozom, pontosabbanminden olyan színpadi alkotással, mely beletartozik a Csiky-drámatermés egészébe (aközismert művek mellett prológusk, az ifjúság számára írt jelenetek, monológok).A harmadik részben a színpadon bemutatott Csiky-darabok rendezési, előadásbelisajátosságaival foglalkoztam.“Nyomatékkal szól a könyv írója a XIX. századi művek általa értelmezett maiolvasatáról is. Mondhatnám, nem szokványos módon, nem annyira a külön-különbemutatott színdarabokra szorítkozva, inkább olyanképpen, hogy ez a fajta olvasat beépüla könyv egészébe. Jancsó Miklós szavait kölcsönözve: „felbukkan ott, ahol szükséges,eltűnik ott, ahol nincs szükség rá.“A több évi búvárkodás eredményeként (doktori értekezésként) elkészült és aScientia Könyvek sorozatban közreadott kötet elmélyült forrásfeltáró filológiai munkáróltanúskodik. Dicséretes teljesítmény.Jancsó Miklós gondosan összegyűjtötte választott témájának szakirodalmát: azegykori lapokban eltemetett kritikákat, színházi beszámolókat, az itteni és amagyarországi könyvtárakban, levéltárakban (a budapesti Országos SzéchényiKönyvtárban, a magyar Országos Színháztörténeti Tárban, a SzíniakadémiaKönyvtárában) fellelhető forrásokat. Ugyanakkor számos színháztörténész adatait,szóbeli közléseit is hasznosította.Jancsó Miklós ügyel arra, hogy a már jelzett hármas tagolás és tárgyalásmód (azelméleti megalapozás, a műértelmezések és a színpadi megelevenítés) egymással