PÁRHUZAMOS (IRODALOM)TÖRTÉNETEK 111Mi ebből a tanulság Arany Jánosnak az irodalmi hagyományhoz valóviszonyára nézve? Az egyik az, hogy a Toldi-mondakör, ha gyökerei csak a koraközépkorig nyúlnak is vissza, élő hagyomány volt az utódok, így a hajdú-ivadékArany János műveltségében. Arany, ellentétben Lönnrottal, nem idegen voltabban a hagyományban, amiből a Toldit építette, hanem benne élt, sőt aszéphistóriai tradíció, az Ilosvai Selymes Péteré, folytonosságot is jelentett közteés a középkor között. E ponton vitatkoznék Ile Erzsébettel, aki azt írjadolgozatának 2. lapján: „A XIX. században a hagyomány azáltal vált aktivizáló,fejlődést serkentő tényezővé, hogy folytonosságában megszakadt. A tradíciómegszakadt fonalának újra felvételéhez szükséges bizonyos tudatosan ésszervezetten megteremtett impulzus. Ennek szerepét vállalta fel a nemzetiköltészet programja, élén Arany Jánossal.“ Véleményem szerint a hagyománynem szakadt meg a magyar irodalomban, hanem – tekintettel az éppen a XIX.század fordulóján megváltozott, sőt az utána következő évtizedekben isfolyamatosan változó irodalmi ízlésre – újra kellett értékelni, s ebben játszottvezető szerepet Petőfi mellett Arany János is. A Toldi tehát a középkori magyarepikus hagyomány (Tinóditól, Ilosvai Selymes Pétertől, a históriás énekek íróitólZrínyin át Gyöngyösiig) szerves folytatója és lezárója is, noha bámulatosutórezgései a trilógia befejezéséig, 1879-ig eltartottak. A Buda halála (1877), aCsaba-trilógia egyetlen elkészült része – véleményem szerint – programköltészet,csodálatos részleteivel együtt sem más, mint egyfajta nézlete a Niebelungéneknek– a másik, a „magyar“, respektíve „hun“ oldalról. És mint ilyen nemkapcsolódik szervesen a magyar epikus hagyományhoz, mert ilyen, ti. hunmagyarepikus hagyomány nincs. (Ezt akarta a Buda halálá-val Aranymegteremteni – a kísérlet megfelel a romantika XIX. századi szellemének, volt,ahol sikerült is valami ilyesmi ideig-óráig, ld. Skóciában McPherson Ossianepikáját,vagy Csehországban Hanka bravúros hamisításait vagy nálunk ThalyKálmán „kuruc“ dalait.) Lehetséges, hogy a Csaba-trilógia megírására AranyJánost is a finnek sikere a Kalevalával ösztönözte. Talán bosszantotta is ez asiker. mert Barna Ferdinánd 1871-ben megjelent fordítása nem nyerte meg atetszését. Növelhette a Kalevalától való idegenkedését a magyar nyelvészetben ésaz Akadémián is egyre nagyobb befolyásra szert tevő Budenz Józseffel szembeniellenszenve (Budenz József volt a magyar nyelv finnugor rokonságánaklegfontosabb képviselője, az ún. finnes vonal reprezentánsa). Ez az ellenszenvfültehetőleg nem Budenz személyének szólt, hanem a nemzetiségének: Budenzugyanis német volt, igaz, nem osztrák, hanem burkus-német, de – ezt vehette tőleleginkább rossznéven, hogy nyelvészként – akcentussal beszélt magyarul (ld.Akadémiai papírszeletek). Költőként, de még inkább szalontai hajdú-ivadékként,aki szinte zsigereiben érezte szülőföldje epikai hagyományát, nem tudottmegbarátkozni a Barna Ferdinánd, Budenz József által közvetített, illetőleg az őnevükhöz fűződő finn epikával. Éppen ezért lehetséges az is, hogy a mára szintekánonná lett Vikár Béla-féle Kalevala fordítás (1906) éppen az ő Kalevala-
112SIMONCSICS PÉTERaverziójának reakciójaként lett olyan, amilyen. Vikár ugyanis a somogyidialektus ízeivel fűszerezte fordítását, amit még a bihari Arany János is jóízűenolvasott volna, ha megéri.Elias Lönnrot és a Kalevala, valamint Arany János és a Toldipárhuzamossága megmutatja, miként lehet a hagyományhoz konstruktív módonviszonyulni. Lönnrot kívülről, az európai kultúrából közelíti meg a hitelesnyersanyagot, és maga is egy kissé „barbárrá“ változik. A két szereplőötvözeteként egy európai típusú irodalmi alkotás jön létre, amire fölépülhet,amint föl is épült a modern finn irodalom. Lönnrottal szemben Arany János„bennszülött“ ugyan, de neki már nem kell civilizálódnia, ugyanis a hagyomány,amiben él, amit fölhasznál, és maga is, már régóta „európai“, mert a Toldimondakör– folklór jellege ellenére, vagy azzal együtt – európai típusú tradíció.Arany föladata „csak“ annyi, hogy ezt a hagyományt kora nyelvén élővé tegye. AToldinak nincsen olyan nemzetközi ismertsége, és elismertsége mint aKalevalának. Nyilván kevesebb fordítása is létezik. De ha akárhány létezne is,külső szemlélőnek európai hagyományú volta önmagában nem mutatkozna meg,éppen azért, mert szervesen kapcsolódik a magyar irodalmi hagyomány hosszúsorához, nagyszerűsége és kötődése az európai kultúrához csak akkor tárulna föl,ha idegen olvasója az egész magyar irodalmi hagyományt ismerné. Ezzelszemben a Kalevala egész szerkezete a homéroszi mintán alapul, s az egzotikuskülső réteg, a finn nyelv, illetőleg fordításban csak a finn nevek alól minduntalanelőtűnik az ógörög (egyetemes) hagyomány, amit minden művelt világpolgárismer. Ha egy szóval kellene jellemezni Lönnrot és Arany epikai alkotását, akkorLönnrotéra azt mondhatni, hogy „ötvözet“, Aranyéra pedig azt, hogy „újraöntés“.SIMONCSICS PÉTERISTORII (LITERARE) PARALELEKalevala de Elias Lönrot şi poemul Toldi de János Arany(Rezumat)Opera epică Toldi, scrisă de János Arany şi Kalevala de Elias Lönrot sunt douăopere epice din Europa de est, care arată similarităţile şi diferenţele dintre literaturamaghiară şi cea finlandeză. Ambele opere marchează începutul epocii moderne înliteraturile în discuţie. În afara de aceasta, opera epică a lui János Arany (Toldi) poate ficoncepută ca restructurarea tradiţiei naţionale (maghiare) care s-a înrădăcinat deja încultura europeană, iar Kalevala lui Lönrot este o combinaţie a nopilor tendinţe în artalimbajului şi a tradiţiei europene antice cu cultura greacă antică.