és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

166SZEMLEITTZÉS NÓRA (főszerk.), A magyar nyelv nagyszótára. I. Segédletek. 1119 lap. II. A –Azsúroz. 1552 lap. MTA Nyelvtudományi Intézet. Budapest, 2006.Az elmúlt esztendőben jelent meg szótárírásunk legnagyobb válallkozásának, Amagyar nyelv nagyszótárá-nak első két kötete. A magyar tudomány jeles képviselőitazonban már a XIX. század elején foglalkoztatta egy ilyen szótár elkészítésének agondolata. A Magyar Tudós Társaság első elnöke, Teleki József gróf 1817-ben írta megEgy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja című tanulmányát, éselnyerte vele a Marczibányi-bizottság 1818. évi jutalmát. Bizonyára fontos szerepe voltennek az 1821-ben nyomtatásban megjelent, majd 1831-ben a Tudós Társaság szótáribizottságának ülésén nagy elismeréssel méltatott pályaműnek abban, hogy a nagyszótárimunkálatok elkezdődtek. Tény az, hogy mintegy másfél évszázadon át – a nagyszótáriterv közzétételétől, 1834-től az 1980-as évek közepén beállt fordulatig – tulajdonképpenadatgyűjtés történt. A szótár megvalósítását előre vetítő lényeges változás az utóbbi kétévtizedben történt, s ennek a tavaly közreadott eredményét fogom bemutatni akövetkezőkben.Az első kötet az ún. segédleteket tartalmazza. A Bevezetők-ben (7–22) afőszerkesztői előszó meg a nagyszótár áttekintő története olvasható, és itt találjuk azelektronikus korpuszról, valamint a nagyszótár számítógépes vonatkozásairól közölttudnivalókat.A kötet következő része, Tájékoztató a szótár szerkesztési elveiről, szerkezetérőlés használati módjáról (25–50), minden lényeges kérdésre kiterjed. Ebből megtudjuk,hogy „A magyar nyelv nagyszótára (rövidítve: Nszt.) korpuszalapú, nagyszótári jellegű,tehát értelmező és történeti típusú szótár, amely mintegy 110 ezer címszót dolgoz fel,minden egyes jelentést példamondatokkal illusztrálva. A szótár korpusza 1772 és 2000között keletkezett szépirodalmi, tudományos és ismeretterjesztő, valamint publicisztikaiművekből, műrészletekből, tehát kizárólag írott szövegekből áll“ (25). Ez magábanfoglalja a XIX. század végétől az 1960-as évek elejéig összegyűjtött 5–6 milliósarchivális cédulaanyagot, valamint az 1980-as évek közepétől számítógépre vitt 27,5millió szövegszavas adatbázist. Ezek a gyűjtemények kiegészülnek egy CD-tárral. Teháthárom önálló szövegtár van, amelyeknek adatait külön adatbázisok tartalmazzák.A tájékoztató szerzője, Ittzés Nóra részletesen bemutatja a szócikktípusokat(önálló szócikkek, utaló szócikkek), majd megállapítja: „A szótár természetesen abokrosított és az utalásokban szerepló címszavakkal együtt sem öleli fel a korpusz teljesszókészletét. A szavakat előfordulási számuk, más szótárakban való reprezentáltságukvagy éppen történelmi súlyuk »érdemesíti« arra, hogy valamilyen módon dokumentáljukkorpuszbeli előfordulásukat.“ A tájékoztató a maga egészében és részleteiben iselméletileg jól megalapozott, hasznos gyakorlati útmutató.Az első kötet további tartalma: Forrás- és névjegyzékek (51–796), Ragozásitáblázatok (797–1114), Rövidítések, lexikai minősítések, szaknyelvi jelölések (1115–9).A második kötet a 18 kötetesre tervezett nagyszótár szóállományának a és á betűscímszavait tartalmazza. A mintegy félszáz szakemberből (szerkesztő, szócikkíró, szótárifőmunkatárs, adatrögzítő stb.) álló szerkesztői munkaközösség 4.500 szócikkben (a–azsúroz)4.430 önálló, illetve 1.087 alcímszót, továbbá 537 értelmezett szókapcsolatot dolgozott fel,összesen 14.346 jelentésegységre bontva. A szavak bemutatását csaknem 48.000, azutóbbi 200–250 évből származó példamondat szemlélteti. A kötetben mintegy 400 utaló