és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

154SZEMLEmegindítása 1922-ben, Breton és Tzara szakítása ugyanabban az évben, a szürrealizmuselső kiáltványának közzététele 1924-ben és Aragon, Éluard, Soupault, Benjamin Péretután olyan új tagok csatlakozása a mozgalomhoz, mint Artaud, Ernst, Queneau, Masson,Miró, Leiris, 1925-ben a kommunista mozgalomhoz közelálló Clarté csoporthoz valóközeledés, 1926-ban Soupault kiválása, 1927-ben Breton, Aragon, Éluard, Péretcsatlakozása a kommunista párthoz, 1930-ban a Surréalisme au service de la révolutionelső számának megjelenése, 1931-ben a csoportos belépés a Forradalmár Írók ésMűvészek Egyesületébe, 1932-ben az „Aragon-ügy“, 1933-ban Breton kizárása akommunista pártból – és folytathatnám a fordulatokban bővelkedő történet taglalásátvégig a század negyedik-ötödik évtizedében is, beleértve a moszkvai pereket elítélőállásfoglalást 1937-ben vagy Breton, Ernst és Masson 1941-es amerikai útját követően aV. V. V. című folyóirat megjelentetését New York-ban. És e képhez, hogy teljes legyen,hozzá kellene vennünk a felsorolt és az itt meg nem nevezett írók és művészek mindazonalkotásainak címét, amelyek olykor fontos, sőt korszakjelző dátumai a század irodalmi,képzőművészeti, színház- vagy film-történetének. 1Ha ellenben az orosz-szovjet avantgárd felé tekintünk, ott már összetettebb képfogad. Mindenekelőtt azért, mert a húszas évek forrongását a hatalom egy idő utánmegfékezi, korlátozza, fokozatosan visszaszoritja.A Korunk első száma Szemle-rovatában ismerteti Lunacsarszkij közoktatásügyinépbiztosnak a szovjet oktatás és kultúra helyzetéről a Neue Rundschau hasábjainmegjelent írását. A „tiszta művészet“ hívei – írja többek között – „ellenséget éreztek aforradalomban“, és a rendszer sem bennük látta a neki megfelelő művészetet, noha nemis üldözte őket. Van azonban a művészetnek egy másik iránya, amely együtt halad aforradalommal: „A forradalom kezdetén egy nagyjelentőségű mozgalom indult, és ehhezcsatlakoztak összes baloldali művészeink, a futuristák, szuprematisták stb. Ez atalentumokban bővelkedő kör új teóriát teremtett, amelynek számos híve van ma is. Ez ateória azt hirdeti, hogy a művészet, mint ideológiai forma, régen elavult már, illetőleg,hogy az ún. képzőművészetekkel szembenáll a valóságos produkció, és hogy a jövőben aművész helyét a mérnök fogja elfoglalni, aki a tárgyaknak zárt és céltudatos formátkölcsözöz.“ Hozzáteszi: a népbiztosság nem kíván beavatkozni „az egyes irányokharcába“, de számít arra, hogy a forradalom szempontjából „adequát művészet“ mindjobban érvényesül. Az irodalmi iskolákról szólva Lunacsarszkij külön kitér az avangárdköltők csoportjára: „Jellegzetes szerep jutott irodalmunkban a futuristáknak, jobbanmondva a volt futuristáknak, akik között a legjelentősebb költőnek Majakovszki,Trebjakovszki és Aszev látszik. Ezeknek művei az utóbbi időben erősen forradalmiak, sőtagitálók, és úgy látszik, megtalálták a forradalmi művek radikális és virtuóz formáját.“ 2Ha megnézzük az orosz futuristák 1918-as Dekrétumát a művészetekdemokratizálásáról („A mai naptól kezdve, a cári rendszer megsemmisítésévelegyidejűleg MEGSZŰNIK az az állapot, amikor a MŰVÉSZET az emberi géniuszkamráiban és csűrjeiben – a palotákban, a galériákban, a könyvtárakban és színházakban– ÉLT. [...] A festők és írók kötelesek azonnal festékesvödröt ragadni, és művészetükeszközeivel díszíteni, átrajzolni a városok, pályaudvarok arculatát, valamint a szüntelenülrohanó vasútikocsi-csordák minden oldalát.“), a konstruktivisták 1922-ben megjelent1 Béhar, Henri-Carasson, Michel (szerk.), Le Surréalisme. Librairie Générale Francaise. Paris,1984. 467–76.2 Kultúra és művészet Új-Oroszországban. In : Korunk 1926/1. 65–9.