és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZEMLE 167szócikk segíti az eligazodást. A magyar nyelv értelmező szótárá-ban (1959) az a–azsúrozterjedelmében 374 lap, az önálló szócikkek száma 3.074, az utaló szócikkeké pedig 20. Akét szótár – tudom – nem azonos típusú, s csak azért vetettem össze ezeket az adatokat,hogy rámutassak a nagyszótár csodálatos gazdagságára.Befejezésként hangsúlyozno kell, hogy a nagyszótár első két kötetének amegjelenése nagyon jelentős – és egyben örvendetes – tudományos esemény, s ezzel aXIX. század elején kimunkált szótári elképzelés végérvényesen a megvalósulásszakaszába érkezett.SZÁSZ LŐRINCBENŐ ATTILA, A kölcsönszó jelentésvilága. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár,2004. 175 l. *Benő Attila könyvének (egykori értekezésének) tárgya a magyar nyelvnek aromán nyelvből átvett szavainak szemantikai vizsgálata, egy olyan vizsgálat, amelyeteddig eléggé elhanyagoltak. Mindehhez jó lehetőséget bizosított az is, hogy a fejlődésjelenlegi szakaszában a szemantika produktív szempontokat kínál a jövevényszavaktanulmányozásához. Benő Attila könyvében a következő négy elv bizonyultproduktívnak: (1) a jelentés és a hangalak közötti összefüggés, a hangalaki expresszivitásszerepe a kölcsönszavak jelentésének megváltozásában, (2) a két nyelv szemantikairendszerének kontrasztív vizsgálata, (3) a jelentés logikai struktúrájának módosulása, (4)a jelentésváltozások kognitív és nyelvtani megvilágítása (8–9).Ez a négy szempont a szerző véleménye szerint eléggé megbízható értékű,mégsem mindig különíthető el mereven, minthogy ugyanazon komplex folyamatkülönböző megnyilvánulásaira utalnak, mint amilyen például a szemantikai motiváció,amelynek elemzésében mind a négy szempont jelen van (9).Valóban a szerző nagyon sok esetben a vizsgált szemantikai jelenségek komplexjellegére figyel fel. Így például egy helyen azt állítja, hogy egy társadalomlélektanitényező döntő módon meghatározhatja a jelentésváltozások irányát.A felsorolt szempontok alakalmazását a kötet világos, logikus szerkezetével ismegvilágíthatjuk: I. Bevezetés, II. Szemantikai alapvetés, III. Hangalak és jelentés, IV. Ajelentésrendszerek érintkezése, V. A jelentésváltozások kognitív hátteréről, VI. Magyarszavak a románban (Egy kontrollvizsgálat tanulságai), VII. A szókölcsönzés folyamata ésindítékai, és a végén egy külön nagy (nem számozott) fejezetben egy fajta összegezésolvasható, mint amilyen például a szerzőnek az a sokatmondó megjegyzése, hogy„szükségesnek látszik a megfigyelt nyelvi változások és a kognitív tudományok újabberedményei alapján újragondolni a terminológiai és fogalmi rendszerünket“ (154).Ahogy a szóban forgó kérdések tárgyalásából kiderül, a szerző vizsgálatai jók, ésígy a szükséges összegezések a további teendők számára produktív eredményűek.Elsősorban a jelentéseket és a jelentések változatosságait tanulmányozza. A jelölő–jelölt* Valószínűleg ez a szöveg Szabó Zoltán utolsó írása, amelyet nem sokkal halála előtt készített.Köszönet Szabó Lorándnak, hogy a szerkesztőhöz eljuttatta a kéziratot.