és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖLTÉSZET AZ 1920-AS ÉVEKBEN 27A húszas–harmincas évekbeli költészeti modernség alakítói között olyanszerzőket tarthatunk még számon, mint az első világháborús élményanyagotmozgató, esztétista zeneiségű verseivel ismertté vált Endre Károly (1893–1988),aki pályája második felében szabálytalanabb, oratorikus versszerkezetekkel iskísérletezett (pl. az 1936-os Gorkij Requieme-ben). Walter Gyulát (1892–1965),a Pásztortűz szerkesztőjét intellektuális költőként próbálta elhelyezni azirodalomtörténeti folyamatban Jancsó Elemér és Osvát Kálmán. Finta Zoltán(1893–1947) a Tizenegyek antológiájában feltűnő költők egyike,pályakezdésekor a szonettformához való ragaszkodás jellemzi, ami meglehetősenritka abban az időszakban. Verseiben a zsánerképekkel keveredő esztétistaképiség inkább konvenciónak tűnik, mint szuverén módon alakítottbeszédmódnak. Ligeti Ernő (1891–1944) ironikus, holnapos hagyományttovábbíró korai verseivel ugyancsak sajátos színfoltot jelent, ő a későbbiekben apróza felé fordul. Tompa László verseit is gyakran tekintették „filozofikus“,„bölcseleti“ igényűnek, s kapcsolták a modernség szorongás-élményeihez, ilyentípusú szövegei azonban inkább a századvég retorikus lírájának ismérveivelírhatók körül. Alighanem olyan versei által kerül legközelebb a modernségbeszédmódjaihoz, mint a groteszk képeket teremtő A hadnagy, Április vagy a„Lilli kisasszonynak“, szorongás-élményei pedig – jobbára azonban esztétistaképiség nélkül – a Vallomás sötét titokról vagy a Diogenész lámpájával soraibanválnak globálissá, világmagyarázat-szerűvé, ezáltal az egzisztencializmusgondolatköre felé közelítve az említett verseket.BALÁZS IMRE JÓZSEF