és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

6BALÁZS IMRE JÓZSEFtudott.“ Az utóbbi utalás kétségkívül azokra a fiatalkori versekre vonatkozik,amelyeket Reményik Végvári álnéven publikált, s amelyeket az utókor és azirodalomtörténet hajlamos utólag „publicisztikus hangvételűnek“ minősíteni.Radikális, a külvilág eseményeitől ellenségesen, passzívan elzárkózószerepmodelljük miatt alighanem a későbbi erdélyi politikai törekvések közé semvolt beilleszthető a Végvári-beszédmód.Ennek ellenére ezek a versek hosszú távon is a versízlés alakítói maradtak,sőt, az 1918 őszén íródott Erdély magyarjaihoz című vers magát az allegorikushelyzetértelmezőbeszédmódot is megelőlegezi, explicit módon:„Virrasztottunk mi tetszhalottat már!A lefojtott szó erősebb a jajnál,Nyílt szónál több az allegóriaS a vértezett szív a vértezett karnál.A lefeszített rugó izmaiNem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás,Míg döngve visszapattan.“A Cs. Gyímesi Éva által kiemelt, paradoxonra épülő értékalakzat márebben a versben is feltűnik: a lefojtottságban, feszültségben (gyakorlatilag:mozdulatlanságban) szunnyadó erő képzete számos későbbi transzszilvanistaszöveg közös toposza lesz. Sajátos, ahogyan a vers beszélője az „eltérített“nyelvhez is ugyanezt az erőt rendeli, a „nyílt szó“ és az „allegória“ közöttvalamiféle ad-hoc hierarchiát létesítve. A negatív értékű ok (katonai-politikaicenzúra van, ezért nem lehet nyíltan írni, beszélni) és a pozitív értékű okozatfentihez hasonló egymásra íródása ugyanehhez az időlegesen népszerűvé válóbeszédmódhoz kapcsolódik, s a transzszilvanista ideológia majd saját rendszerébeis építi a továbbiakban.Egy másik, ebből az időszakból származó ismert Reményik-vers szinténolyan képi megoldásokhoz folyamodik, amelyek aktualizáló tendenciájuk révén akorabeli allegorizáló költészet jellegzetes, kezdeményező erejű darabjává teszik.Bár az allegorizálás a következő években gyakran éppen az alábbival ellentétes,kiegyenlítő alaptónusú, békülékeny üzenetekhez kapcsolódik, magának anyelvnek a működése ebben a költészeti vonulatban lényegileg azonos. Averskonstrukció a másodlagos jelentések előtérbe helyezését szolgálja, magánaka nyelvnek a megmunkáltsága, illetve az elsődleges képiség jelentéktelenebb,esetlegesebb ezekben a szövegekben:„Itthon maradok én!Károgva és sötéten,Mint téli varjú száraz jegenyén.