J-94110

azonnal látszik. A nevezőt vagy a (6.34) nevezőjében álló tagok
összeszorzásábó1 (a conv utasítás ismételt alkalmazásával), vagy a
(6.35)-ből a poly(S) utasítással kapjuk.
N = poly(S) (6.36a)
A számláló együttható mátrixa
M = k T* [1, -0.2] (6.36b)
A diszkrét átviteli függvényt polinomiális alakban a c2dm utasítással
számítjuk, majd a tf2zp utasítással zérus-pólus alakra hozzuk.
[Md,Nd] = c2dm(M,N,Ts); (6.37)
[Zz,Z,kd] = tf2zp(Md,Nd,Ts) (6.38)
Az eredmény:
k^ =0,0011
d
z ,=0,8187; z =-3,088; z = -0,2198
zl ' z2 z3
z =0,9048; z 0 = 0,8825; z 0 = 0,7788; z =0,6065 , e o n ,
1 2 3 4 (6.39a~cJ
A z^,...,z^ pólusok megegyeznek a (6.24)-bői számítható értékekkel
(s^k a (6.35) S vektorából).
A három zérus közül T. pozitív valós érték, amelyre a (6.25a) most igen
jó közelítés. A másik két diszkrét zérusnak nincs folytonos megfelelője,
ezért azok negatív valós számok. Mivel pedig w(s) számlálója és nevezője
között a fokszám különbség 3, az egyik negatív valós zérus abszolút
értéke egynél nagyobb.
6.3 példa
Határozzuk meg a következő átviteli függvenyű tag impulzusátviteli
függvényét:
2
, > 1+3,6s + 9s , c
w(s)= — 5
p- (6. 40)
(l+5s)(l+2,8s+4s )
A számlálóban és a nevezőben is van egy másodfokú gyöktényező, amelyek
sajátfrekvenciái és csillapításai :
A számlálóban w = 1/3 ; < = 0,6 (6.41a)
oz
A nevezőben * u> =1/2 ; C = 0,7 (6.41b)
A függvény zérusai és pólusai:
o
s zl=-0,2 + j 0,2667; -0,2 - j 0,2667
s 1 =-0,2; s2= -0,35+j 0,3571; s3= -0,35- j 0,9571 (6.42)
118