J-94110

9.4.3 A mintavételezési idő kiválasztása
Diszkrét szabályozás mintavételezési idejének kiválasztásakor különböző
szempontokat kell mérlegelni. Minél nagyobb az l/T mintavételezési
sarokfrekvencia a szabályozási kör vágási frekvenciájához képest, annál
kevésbé különbözik a folytonos idejű és a mintavételezéses szabályozó.
Ha pl. U)
CJ S - 1/25, akkor a szabályozási körben a mintavételezés és a
mintavételezéses PD kompenzáció által keltett járulékos ho11 i dő a
fázistöbbletet legfeljebb 1-2 f okkal befő1yáso1hat ja, ezért a
kompenzációs algoritmus kiválasztására gyakorlat ilag nincs hatással.
Ebben az esetben irányítási szempontból nincs értelme diszkrét idejű
rendszerről beszélni. A mintavételezés csupán a folytonos idejű
algoritmusok egyik realizálási technikájának tekintendő. A
mintavételezési időt azonban bizonyos határon túl ekkor sem érdemes
csökkenteni, mert a rövid idő alatt a szabályozási kör jelei olyan
keveset változnak, hogy két mintavételi pont között i különbség kel lő
pontosságú visszaadása nagy felbontású A/D ill. D/A átalakítókat,
mérőeszközöket és beavatkozó szerveket kíván, amelyek drágítják a
hardvert, de nincs észrevehető irányítástechnikai hatásuk.
A mintavételes szabályozás sajátosságai akkor jelentkeznek, ha a
mintavételezési sarokfrekvenc i a és a vágás i frekvencia azonos
nagyságrendűek ^ Ü)
CJ S + 0,1- 10). Ekkor a mintavételezési idő nagyjából
megszabja az elérhető működési sebességet. A gyakorlatilag elfogadható
szabályozási algoritmusok a járulékos ho11 i dő módosításán keresztül
másodrendűen képesek azt befolyásolni (9.6 - 9.7 pé1dák).
A diszkrét PD kompenzációs algoritmus egyes esetekben ugráshoz közelálló
alakú bemenő jelekre azonos gyorsítás mellett kisebb jelet ad, mint a
folytonos idejű. Ez azonban csak akkor használható ki, ha az minél
jobban megközelíti az l/T értékét.
234