J-94110

kitűzni. így a tervező valami 1yen felvett minőségi követelményből
ki indulva próbálgatással igyekszik a rendszer konkrét adottságaihoz
i1leszthető reál is megoldást találni. Ez a tervezés klasszikus módja
(trial and error), amelyben a tervezői intuíciónak is fontos szerepe
van.
Az egzakt előírásokkal mindig fennál1 annak a veszélye, hogy formailag
helyes, de lényegét tekintve irreális megoldásokat eredményez (pl.
labi1 is pólusú szabályozót).
Valójában ugyanis csak az írható elő, ami teljesíthető, így reál is
követelmények megadásához tulajdonképpen már ismerni kellene a
megoldást. Az interaktív módszer ezt az ellentmondást igyekszik
feloldani. A következőkben ezzel foglalkozunk, mert a rendszer
működésmódjának megismerésére ez a legalkalmasabb.
A tervezés technikáját i1letően a feladatok megoldhatók az idő és a
frekvencia tartományban. Az autómatizált eljárások - mivel a számítógép
a differenciálegyenleteket nem frekvencia transzformációval oldja meg -
főleg i dő t art ománybe1i technikákkal dolgoznak, míg az interaktív
eljárásokban előnyösek a frekvencia módszerek. Az idő és a frekvencia
tartomány között i kapcsolat a két tartomány mutatóinak egzakt
megfeleltetését nem teszi lehetővé, mert a kölcsönös kapcsolat
modellfüggő (8.2 pont).
9.2 Egykimenetű folytonos idejű szabályozási kör méretezése az
átviteli függvény alapján
Minden rendszertechnikai méretezés igyekszik az ideál is szabályozási kör
tulajdonságait megközelíteni. Ezek:
a.) A rendszer stabi1 is
b. ) A kvázistacionárius hiba zérus
c. ) Az alapjel ill. a zavarójel változásakor a tranziens folyamatok
időtartama zérushoz tart.
Valóságos rendszerekben a kváz i s t ac i o nár i us hiba általában nem
tüntethető el, de a felnyitott kör kisfrekvenciás karakterisztikajának
megfelelő kialakításával meghatározott típusú bemenő jelekre
megszüntethető vagy erősen korlátozható. Ezért mérlegelni kel 1, hogy
mi 1yen típusú bemenő jel (zavaró jel) éri leggyakrabban a rendszert, és
annak megfelelően kell a felnyitott kör frekvencia menetét kialakítani a
kisfrekvenciás tartományban.
A tranziens folyamatok végtelenül gyors lefolyását az irányított szakasz
időállandói (tehetetlenségét reprezentáló pólusai) és esetleges
holtideje megakadályozzák. A holtidő hatása semmilyen módon sem
küszöbölhető ki, a tehetetlenségből származó késleltetés azonban a
bemenő jel átmeneti megnövelésével elvileg tetszőleges mértékben
csökkenthető. Ennek azonban technikai és gazdasági korlátai vannak, mert
a beavatkozó szerv és maga a fo1yamat is csak meghatározott amplitudójú
beavatkozó jelet képes elviselni. Ennek túllépésekor a szerkezetek
tönkremehetnek, vagy telítődnek (ami a beavatkozást automatikusan
korlátozza). A túl vezérlésnek a technikailag megengedhető határon belül
192