Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

zetiségi viszonyok, a bontakozó ellenségeskedések megbéníthatnak, szétzilálhatnakmindent.A szkepszis hangsúlyosan jelen volt, de nem tette magyarellenessé az európaikülpolitikát. Amikor Jellasics támadása megindult Magyarország ellen,a cár először helytelenítette azt, mivel a Habsburg Birodalom stabilitása veszélyeztetésénektartotta. (V. Ferdinánd képességeivel tisztában voltak, tudták,hogy a horvát akció terve tőle nem származhat.) Bár általában EurópaszerteJellasics sikerével számoltak, de ez nem jelentette valaminő aktívanmagyarellenes külpolitika felülkerekedését. Inkább várakozóan azt figyelték,hogy hogyan fog akkor lezajlani a Habsburg Birodalom szláv alapokon történőstabilizálási kísérlete. (Mivel Jellasics hadjáratát az uralkodó ismeretesennem legalizálta, diplomáciája sem magyarázta azt.)Az igazi fordulat az 1848-as Magyarország megítélését illetően akkor következettbe, amikor Schwarzenberg miniszterelnök 1848. november 21-énKremsierben meghirdette a birodalom stabilizálásának – mondjuk így – osztrákprogramját. Az ellenforradalmi program persze alkotmányosságot ígért,új megoldásokat, továbbá együttműködést a kremsieri parlamenttel.Schwarzenberg, ha az egyértelmű megfogalmazástól a még aktív frankfurtiparlamentre és ideiglenes kormányára való tekintettel tartózkodott is, világossátette, hogy először „Ausztria” reorganizációját akarja, főként a magyarokfegyveres leverését, s csak azután foglalkozik a német egységgel. Utóbbi,az egységes Németország ezzel a távolabbi jövőbe helyeződött. Európaudvaraiban és köztársaságaiban a megkönnyebbülés lett úrrá. A küszöbön állónaklátszó, ámde kockázatos, bizonytalan jövőt hozó német egység reményétSchwarzenberg szétfoszlatta, és ezért az európai diplomácia azonnal támogatásárólbiztosította. Vonakodás nélkül elfogadták Ferenc József trónralépését is, sőt sokfelé úgy értékelték, hogy ez az első lépés a magyarokkalkötendő megbékélés útján. Az egyes országok külpolitikája ekkor sem váltkifejezetten magyarellenessé, legyőzetés helyett inkább kompromisszumotláttak volna szívesen, bár amikor Windisch-Grätz seregei megindultak – akérdésben megosztott Frankfurt kivételével – az ő fegyvereinek győzelmétbizonyosnak és kívánatosabbnak tartották.De miért nem vállalkozott az európai diplomácia a magyar−osztrák konfliktusbanvalaminő közvetítő szerepre – ahogyan ez az itáliai háború esetébentörtént? Stiles bécsi amerikai követ sikertelen akciójától eltekintve, akiKossuth kezdeményezésére kereste fel Schwarzenberget 1848 novemberében,nemigen van ilyenről tudomásunk. Frankfurt gyenge, hatalom nélkülikormánya volt még az, amely 1848 októberében biztosokat küldött Bécsbe.Saját kezdeményezésű nagyhatalmi közvetítési ajánlatra az utolsó pillanatontúl, 1849 augusztusáig kellett várni – amikor Palmerston kínálkozott erre.Az érdemi közvetítő kísérletek hiányának fő oka, hogy a magyar szabadságharcotnem nemzetközi kérdésnek, hanem belső polgárháborúnak, azuralkodó és egyik tartománya viszályának tekintették. Itáliában külháborúrakerült sor a szárd király és a Habsburg között, Schleswignek nem volt legitimuralkodója, a tartomány hovatartozásának elrendezése nemzetközi konferenciátigényelt, amely 1850–51-ben ülésezett is. És azt se feledjük, hogy –146