Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Valamint holmi zsenge életkorú malac miatt.II. A folklorisztika rátótiádáknak nevezi az egy-egy közösség viselt dolgairólszóló narratívumokat. 579 Az általában apokrif eredetű, populárissá válttörténetek nem igazságértékük, hanem kommunikációs és identifikációsfunkciójuk révén töltik be szerepüket. 580 Olyan többlépcsős alakzatokkéntműködnek, amelyek társadalmi/kulturális konszenzus alapján jutnak szemantikaijelentéshez. Egy primer referenciára hivatkozva a következő implicitösszevonást végzik el: 1. A városban hajdan rendhagyó esetre került sor. 2.A rendhagyó esetről szóló narratívumba minden tordai személy behelyettesíthető.3. XY is tordai. 4. XY a jelen helyzetben a narratívum előadása általmegvádolható, felelősségre vonható, nevetségessé tehető. 581428; uő: A Torda melletti sziklahasadékokról és a potaissai kőfaragó műhelyéről.Archeologiai Értesítő XIX(1899). 3. 280–283; uő: Tordán és Mészkőn talált római föliratokról.Archeologiai Értesítő 1908.574 Benda Kálmán: Az 1568. évi országgyűlés és az erdélyi vallásszabadság. EMLVI(1994). 3–4. sz. 1–4.575 Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez. Néprajzi Közlemények IV(1959).l–2. sz. 3–14.576 Keszeg Vilmos: Jaj, mennyi májost kellett csinálni. Tordai beszélgetések. 1. MűvelődésXLVIII(1995). 12. sz. 28–39.577 Kós Károly: Népi fazekaskészítményeinkről. Művelődés IX(1956). 5. sz. 58–59;Herepei János: Adatok az erdélyi fazekasság történetéhez. II. Készítési helyükről elnevezettagyagmívek. Ethnographia LXXII(1961). 604–609; Végh Olivér: Erdélyi hólyagos edények.In: Népismereti Dolgozatok. Buk. 1981. 63–70.578Torda és Aranyosszék bibliográfiájának összefoglalása: Keszeg Vilmos:Aranyosszéki–tordai–torockói bibliográfia. ACTA –1997. Sepsiszentgyörgy 1998. 199–204;uő: Táj és kép. In: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve. Szerk. Keszeg Vilmos. 9. Kv.2001. 283–297.579 A történettípus meghatározása: ismert személyekhez, helységekhez fűződő történet;előadása alkalmával a hitelesség kérdése általában nem merül fel. Kovács Ágnes–BenedekKatalin: Magyar népmesekatalógus. 6. A rátótiádák típusmutatója. A magyar falucsúfolók típusai(AaTh 1200–1349). 2. kiadás. Bp. 1990. 10. „A rátótiádák nagyon változatos formákatölthetnek, az egyszerű jelzőtől, szólástól az anekdotáig, sőt a láncszerűen összekapcsolt cselekményűtréfás meséig, de a legismertebb és legkedveltebb forma az egyszerű, anekdotikusszerkezetű, egypólusú anekdota, melynek központjában valamilyen hibás, komikus cselekedet,viselkedés, nyelvi szokatlanság áll.” Vöő Gabriella: Falucsúfolók. In: Duka János: ÜtiPáké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Csíkszereda 1995. 9. A szakirodalom tipologizálásratett kísérletei: Szendrey Zsigmond: Falucsúfolóink. Ethnographia XIX(1927). 30–39;Halász Albert: Falucsúfolók a Mura vidékéről. Néprajzi Látóhatár III(1994). 3–4. sz. 178–187.580 Murádin László frissen megjelent zsurnalisztikai kötetében a proverbiumok főhősénekkilétét firtató írását a következő mondattal zárja: „Ki tudja, így volt-e vagy sem, bizonyítaninem lehet.” Murádin László: Ki volt az a bizonyos Deákné? Nagyvárad 2003. 7.581 A rátótiádák fenti logikáját Kovács Ágnes írja le. Kovács Ágnes–Benedek Katalin i.m., 13.215