Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

dának nem kellett volna Albert deákot is alkalmaznia. Neki nyilvánvalóan amagyar tolmácsolás lehetett a fő feladata, mert a magyar nyelvű írásosságekkor még nem szorította ki a latint a román vajdaságokkal való kapcsolatokban.Persze szükség esetén a latin nyelvű írásos feladatokat is elláthatta.A fennmaradt adatokból az is kihámozható, hogy János deák elég jómódú,iskolázott polgár lehetett. Saját szolgája, Besztercén saját háza (vagy legalábbisingóságokban gazdag lakása) volt. Nemcsak Beszterce környékén ésErdély-szerte, hanem mind Zápolya király udvarában, mind pedig a bécsiudvarban rendelkezhetett a vajda számára is hasznosítható, befolyásos kapcsolatokkal.Így régtől ismerhette Szalánczy Jánost is, aki ugyan megbilincselvehozta ki magával a csicsói várból, Petru Rareş börtönéből kihallgatásra,de aztán nem adta újra a vajda kezébe, hanem saját őrizete alá, Bálványosvárába vitte és a kényszer alatt írt nyilatkozatát nem is hozta János király tudomására.441 Úgy látszik, hogy Majláth Istvánnal, sőt Nádasdy Tamással isközelebbi ismeretségben állott, mert 1541 őszén ez utóbbihoz indult Bécsbe,hogy a török fogságában sínylődő egykori erdélyi vajda kiszabadításáról tárgyaljonvele. 442János deák kezdetben talán tehetősebb is lehetett Szalánczy Jánosnál,amikor vajdai secretariusként elindult, de abban a társadalmi közegben,amelyben az ő pályája alakult, szerényebb lehetett az írástudó, az értelmiségi,az iskolázottság társadalmi megbecsülése, mint a budai királyi udvarbanvagy az erdélyi vajda környezetében. Nemcsak Petru Rareş nyakaztatta le rövidúton a radnai bányák dúsgazdag tulajdonosait, de maguk a beszterceipatríciusok is szolgáikként kezelték írástudóikat, akiket puszta eszközökkéntbármilyen becstelenségre, az igazság elkendőzésére akár erőszakkal is rákényszeríthettek.Valójában nehéz is lett volna kimaradniuk az írástudóknaka városi élet legkíméletlenebb eszközökkel folytatott belső harcaiból. Így keveredettbele János deák is abba az egész korabeli Erdélyt közel másfél évtizedenát foglalkoztató ügybe, hogy Petru Rareş 1530-ban, illetve 1531-benegykettőre lefejeztette a két leggazdagabb radnai szász bányatulajdonost,Wolfgang Forstert és Andreas Beuchelt. 443Szempontunkból most lényegtelenek a szereplők egymásnak ellentmondókülönböző nyilatkozatai vagy az, hogy János deák az ügybe szándékosan belekevertáldozat vagy többé-kevésbé maga is bűntárs volt-e.A két ügy viszonylag terjedelmes iratanyagából csak azokra a részletekrekívánok hivatkozni, amelyek azt világíthatják meg, hogy a hatalom birtokosai,mindkét oldalon miként viselkedtek saját írástudóikkal szemben, mikéntértékelték és becsülték meg azok akkor még rendkívülinek számító „tudományát”.441 Hurmuzaki XV/1. 411–412.442 TTár 1902. 127.443 Constantinescu: i. m. 59–62; Schuller, Richard: Wolfgang Forster. SchäsburgerGimnasial-Program 1889/1890. 3–41; uő: Andreas Beuchel. Archiv des Vereins fürsiebenbürgische Landeskunde 23(1890). 5–72.180