Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Pál JuditKiegyezés és unió ∗1867-ben – a kiegyezés egyik feltételeként a magyar fél részéről – ismétnapirendre került Erdély uniójának kérdése. A magyar politikai elit számáraa 48-as jogalap és az ország területi egységének helyreállítása olyan sarkalatospontot képezett, amely nélkül nem volt lehetséges a kiegyezés. Ha a tárgyalásoksorán az első kérdésben született is kompromisszum, az az udvarszámára is világos volt, hogy a megegyezés érdekében mindenképpen engedményeketkell tennie.A szabadságharc leverése után Bécs az 1848-as uniót érvénytelennek tekintetteés visszaállította az azt megelőző állapotokat. 909 Az unió ügye ezzeljó időre lekerült a napirendről. Az álláspontok az 1860–61-es alkotmányoskísérlet során sem közeledtek. Az uralkodó 1861. július 21-i leirata a magyarországgyűléshez Erdély kérdésében elutasító volt: „Ami mindenekelőtt Erdélynagyfejedelemségünknek Magyarországgal való unióját illeti, mely aszász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lőn elhatározva, megjegyzendő,miszerint ezen unio soha teljes törvényerőre nem lépett, az egyoldalúanhozott határozatok kihirdetése után tettleg felbomlott, s egyátalábanmindaddig kivihetetlennek lészen tekintendő, valamíg Erdélynek nem magyarajkú lakosai nemzetiségi érdekeiket ezen unio által veszélyeztetve látják,és a birodalom ebbeli igényei és érdekei kellőleg biztosítva nem lesznek.”910Magyar részről a kérdésben akkor mindkét párt nagyjából azonos álláspontotképviselt. A határozati párt javaslatában kitértek a történeti előzményekreés visszautasították, hogy az unió 1848-ban törvénytelen módon jöttvolna létre. Igaz ugyan – érveltek –, hogy az akkori országgyűlés még a régirendi alapon ült össze, de „éppen ez mutatja népies és testvéries szellemét,mert a kiváltságosok képviselete a népképviseletet az unióval együtt léptetteéletbe, fényes jeleit adván ezáltal úgy a szabadság, mint az egyenlőség otturalkodott elveinek”. Továbbá felhívták a figyelmet, hogy a magyarok küzdenifognak az unió fenntartásáért: „De téves jogfogalom is az, hogy egyrendesen alkotott és szentesített törvény, azért mert egy vagy más érdeknekterhére lenni látszik, már az önkéntes megsemmisülés magvait hordja magá-∗ Jelen írás, mely egy nagyobb tanulmány része, a Magyar Tudományos Akadémia BolyaiJános Kutatói Ösztöndíja támogatásával készült.909 Az 1848. évi unióról l. Egyed Ákos: Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése. Mv.2001; Csetri Elek: Erdély uniója 1848-ban. In: uő: Együtt Európában. Válogatott tanulmányok.I. Debrecen 2000.910 Kónyi III. 132. Az uralkodó érveiről és ezeknek Deák Ferenc általi cáfolatáról l. bővebbenEgyed Ákos írását a jelen kötetben.345