Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

A tisztviselő-választások egyik igen vitatott témája a megerősítésre felterjesztendőválasztott személyek száma volt, az ún. „kilenc vagy három” dilemma,melynek magyarázatát a Múlt és Jelen „Bondvári” szignóval író tudósítójaadja: „Az 1838-as évben november 28-án, midőn az egész tisztújításelrendeztetett, meghatároztatott, hogy minden hivatalra, amelyek királyimegerősítés alá tartozók volnának is, minden állomásra, minden vallásbólcsak egy-egy választassék [nem három-három, mint a központi hatalom kéri– HGM], a többséget nyert azonnal eskettessék fel hivatalába, s csak a többségetnyertek közül királyi megerősítés alá minden vallásból minden állomásracsak egy terjesztessék fel.” 1842-ben az udvarhelyi rendek (miután azuralkodó a szék e határozatát megsemmisítette) meggyőződtek arról, hogy akirályi megerősítést igénylő hivatalokra „törvényszerinti (amint ti. értették)választást nem tehetnek”, csak „a jegyzői hivatalon alóli” állásokra tartottakválasztást, a „megerősítendők” megújítását elhalasztva. 1844 őszén viszontmár az ellenzék képviselői (Sebesi István, Pálfy Elek, Horváth Ignác, KellerJános és mások) „csoportos kérelem”-ben sürgetik a választás véghezvitelét,mert „a kilences számú választásnak ezúttal is el nem fogadásával, a tisztekválaszthatásától s újítási jogától merőben kirekesztetnünk feltételezi…”A küzdelem nyilvánvaló módon a központi hatalom centralizációs törekvéseiellen zajlik, bár a konzervatív Múlt és Jelen tudósítója, némi kárörömmelszavaiban, ezt másként értelmezi: „A hatalmas ellenzék a kérelemben kiírtokokból kénytelenítve érzi magát a kilences számú tisztválasztást is megtenni.Reá emlékezve az udvarhelyszéki választás iránti kor- és törvényszerűhatározatok, azoktól való eltávozásokra s ezen kérelemre, mi érdeme maradaz anyaszéki ellenzéknek, mely mindenét egy hibátlan tisztviselő és családiránti gyűlölségből kész feladni…” 426A választási civódások pusztán érdekellentéteknek tűnnek, holott épp azutóbbi kérdés kapcsán derül ki a legvilágosabban, hogy elvek is ütköztek ecsatározások során. Hasonlóképpen, a centralizációs és decentralizációs törekvésekellentéte, a választás mikéntje, a törvénytelen, de általánosan elterjedtbefolyásolási módszerek, bár pillanatnyi előny- és pozíciószerzés gyakorlatieszközei is, egyúttal súlyos elvi kérdések. Ugyanígy az úrbér vitája,mely elsődlegesen elvi problémának tűnik, a szék birtokos családjai számáranagyon is gyakorlati kérdés, érdekfeszültségek forrása.A székelyföldi birtokos osztály általánosnak mondható véleménye azvolt, hogy e tájegység különleges gazdasági-társadalmi és jogi viszonyainem teszik lehetővé az úrbéri viszonyok alkalmazását e területen.Udvarhelyszék rendjeinek e kérdésbeli álláspontja markánsan különbözött aszékely székek többségében uralkodó véleménytől.A kérdés az 1841–43-as országgyűlés idején is felvetődött. Az 1842. március30–31-én és április 1–2-án tartott székgyűlés vitáit összegezve állapítottameg a tudósító: „Az úrbért Udvarhelyszék Rendei egészen más szempontbólnézik, mint más széki törvényhatóságok szeretik tekinteni, s elismerik,hogy azt a Székelyföldön is létre kell hozni, hasonlag a commasatio és tago-426 Múlt és Jelen 1844. 87. sz.174