Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

sából a követ menjen Oroszországba és biztassa I. Pétert, hogy jöjjön Rákóczisegítségére.A beszámolót és az ehhez kapcsolódó iratokat megvizsgálja Daubentonatya, a király bizalmasa. A pap rosszhiszeműséggel és hitszegéssel vádolja akövetet, mert Alberoni perének előkészítése során nem jelentkezett, éskompromittáló iratokat visszatartott. Megtiltja Grimaldónak, hogy érintkezzékvele, és kitiltja őt Spanyolországból. 794Rákócziban később lelkiismeret-furdalás támad Boissimène-nel kapcsolatban.Bonnactól arról értesült, hogy az ezredest kivégezték „a spanyol királyellenségeivel való összejátszás és ártalmas levelezés vádjával”, 795 amipersze nem volt igaz. A lelkiismeret-furdalás oka nem kivégzése oka volt,hanem egy bizonyos „titok”. A Vallomásokban nem mondja el, hogy milyentitokról van szó, lehet, hogy az orosz kapcsolatokról, vagy arról, hogyBoissimène-nek elmondta, rávette Charolais herceget, hogy a törökök ellenharcoló császári hadsereghez csatlakozzék. A fejedelem ez utóbbi állítást ítéliel az orléansi hercegnéhez írt levelében. 796V. Fülöp a külső nyomás és Spanyolországgal szembeni angol–franciagyőzelmek hatására 1719. december 5-én leváltotta Alberonit, a pápa pedigvizsgálatot rendelt el ellene. Az egyik vádpont az volt, hogy együttműködötta Portával. A Vatikán Levéltár megőrizte a per iratait, nemcsak a vádiratot,de a tanúvallomásokat is, amelyeket Spanyolországban vettek fel a Diego deAstarga y Cepedes toledói érsek, spanyol prímás elnökletével összeült bíróságelőtt. Az ötödik vádpont így hangzott: „A miniszterség rossz gyakorlásávala keresztyén hadak kárára cselekedett, miközben azok a török ellen harcoltak.”Ezt a vádpontot az bizonyítja, hogy „egy Santiago Boissimène nevűalezredest küldött a törökökhöz azért, hogy tüzelje a háborút a császár őfelségeellen”. Boissimène-t a bíróság nem tudta kihallgatni, mert nem találtákmeg, de hat tanú vallomása alapján képet alkottak küldetéséről. Paolo Laveli,Alberoni titkára kijelenti, hogy a béarni tisztet a kardinális küldte Törökországba,de nem ismeri pontosan a küldetés célját. Egy Barcelonában felvettjegyzőkönyv szerint Barnardo Solanz (Solance) úgy tudja, hogy Boissimène– aki Viafche-ban született, a navarrai határon – betegség miatt gyógyulástkeresett Párizsban és Madridban személyes ügyeit intézte, eközben ismertemeg Alberonit. A kardinális Párizsba küldte Rákóczihoz, onnan visszatérvesokszor tanácskozott a bíborossal. Madridból Marseille-be vissza, hogy Törökországbamenjen. Amikor odaérkezett, a fejedelem már eltávozott. Utánaindult és Törökországban találkozott vele. Amikor Madridba visszatért, aspanyol hajóhad éppen akkor indult Szicília ellen, s azt híresztelték, hogy azBoissimène-nek a szultánnal való titkos egyezsége alapján történt. Solanz794 Rákóczi az orléansi hercegnéhez, 1720. jún. 10.; Correspondance diplomatique deFrançois II. Rákóczi, 1711–1735. Bp. 1991. 211–212.795 Vatikán lt Miscellanea Arm. X. 135 és köv. fol. A vallomások spanyol és olasz szöveggel.796 Rákóczi az orléansi hercegnéhez, 1720. jún. 10. Correspondance diplomatique deFrançois II. Rákóczi, 1711–1735. Bp. 1991. 211–212.298