Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

intot szedtek. 1368 A főurak körében divatba jöttek „a magyarnál mutatósabb, deegyben kevésbé szívós és igénytelen spanyol és olasz” lovak. A köztenyésztésmagyar parlagi lófajtájára azonban ez nem volt hatással. Bár a katonaság igényeimiatt ösztönözték a lótartást, a német telepítésekkel együtt – főleg az ország nyugatividékein – a hidegvérű lófajták, a stájer és a muraközi lófajták terjedtek el. Aparasztság általánosan leromlott lóállományát a hadsereg igényei miatt az ezredektőlkimustrált kancák és mének révén próbálták javítani. A hadsereg vásárlásaiserkentették a falvak népének lótartási kedvét. Összességében azonban az országlóállománya körül komoly gondok, a visszaesés, minőségromlás jelei mutatkoztak. 1369 Az okokat árnyaltan világították meg a kutatók: a Habsburg gazdaságpolitikábóladódó függési rendszer, a parasztság úrbéri kiszolgáltatottságánkívül a parasztgazdaság szerkezete, elmaradt termelési rendje, s a nemesség mentalitásábanbekövetkezett változás sem elhanyagolható tényező. Korábban a nemességhátaslovakat tartott, most viszont csak a vadászatot űzte lóháton, különbenkocsin közlekedett. A hadsereg növekvő igénye sem hatott egyértelműen:adóban vagy rekvirálásra, esetleg limitált áron átadandó lovakat nem szívesen nevelta parasztság. Tessedik Sámuel egy mélyebben fekvő okra is rávilágított. AXVIII. század folyamán megugrott az ipari termelés, sokszorosára emelkedett aszárazmalmok száma, a bányák, kohók termelése. A malmok működtetése, az ércfelhozatala, a kohók munkája a lovak erejére épült. A preindusztrializáció erősvontatókat követelt a kohók körül és lent a tárnák mélyeiben, hogy az ereszkékenfelhúzzák az érccel rakott csillesorokat. A lovak kizsigerelése nem ismert határokat,az ország lóállománya tönkrement. Tessedik megfigyelését igazolja az a körülmény,hogy amíg Európa nyugati országaiban a XVIII. század folyamán lezajlottaz energiaváltás, Magyarországon annak ellenére, hogy a gőzgépet már ismertékés a szénlelőhelyekről is tudomásuk volt, az energiaváltás elmaradt.Mindezek alapján aligha lehet eléggé hangsúlyozni mindazt, amit WesselényiIstván ménest szervező töretlen kedvéről tudunk. Hadadi ménese a bujdosásbancsaknem teljesen elpusztult. Negyven lovából kilenc maradt meg. Szakértelem,tapasztalat, a lótartási kedv és az elpusztíthatatlan igény azonban élt tovább. Wesselényi1722-ben már külön fejezetet írt gazdasági utasításában a Ménestartásárúl, s amint az 1731. évi ménesmesteri utasítása is bizonyítja, hogy „a lónemesítésbenés lóidomításban egyaránt kiváló id. Wesselényi Miklós, a »zsibóibölény«, másrészt az újjáalapításban és lovas bravúrokban kitűnt ifj. WesselényiMiklós zsibói ménese milyen komoly hagyományokra tekinthetett vissza”. 13701731-ben elkészült ménesmesterei instrukciója már a reformkori híres hadadi észsibói ménes lehetőségét előlegezte. Miként a kultúra, a lovaskultúra is hosszú távonépítkezett. Wesselényi István 1722. és 1731. évi keltezéssel ellátott utasításai1368 1733–1752 között a behozatal 7114, a kivitel 21 370, 1767–1780 között a behozatal:25 907, a kivitel 50 745 forint értékű ló. Wellmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII.században. Bp. 1979. 79, 90; Czigány: i. m.1369 Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Bp. 1979; uő: A magyarállattartó kultúra korszaka . Bp. 1994.1370 Csetri: i. m. 475.523