Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

hetett, mert mindenkinek állást kellett foglalni, vagy mellette vagy ellene. És ez areflex még ma is él a historiográfiában, amikor egy Croce számára a történelem aszabadság története, míg mások csak okkultizmust látnak a haladásban és a végtelenbeívelő szabadságeszmében, 842 vagy némi keserű malíciával a „hitetlenekhitét”. 843A francia forradalom jelszavai lettek az új vallásos jellegű szenvedélyek dogmái:Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Csodálatos harmóniát villantottak fel,miközben kemény ellentmondások feszültek közöttük. Az egyéni szabadság érvényesüléseugyanis ellentmond az egyenlőség érvényesülésének, és ezt az ellentmondásta testvériség hol tompítja, hol fokozza. A természetjog szerint mindenállampolgár jogilag egyenlő, de jövedelmeit tekintve nem lehet az. A sikeresvállalkozó él az egyéni szabadsággal, de a vállalkozói siker az egyenlőség eszményétkorlátozza. A testvériség fent ösztönözhet filantrópiára, lent a vagyonikülönbségek megszüntetésére. Az egyenlőség érvényesítésének igénye az osztályharcfelé mutat. Osztályok persze nincsenek, de beszélnek róluk, hatalmi törekvéseketlegitimálnak és ezért veszélyes erőt jelentenek. A francia forradalombanmég osztályok előtti osztályharcnak lehetünk tanúi. A „harmadik rend”mindennek deklarálta magát, mert az egység volt a cél és eszmény. A világi megváltásigénye az utolsó ítéletet is szekularizálta. A modern vallásháborúk nem ismaradtak el. A forradalmi tömegszenvedélyek az egyház és az arisztokrácia ellenfordultak. A népuralom nem ismert pártokat. Az egység jegyében gyilkolták egymást.A forradalom fel is falta gyermekeit, hiszen a demokratikus kultúra kegyetlen(íratlan és éppen ezért kegyetlen) játékszabályokkal érvényesült. Ezek a politikairálicitálás, az áldozatszerzés és a forradalmi paranoia. (Ezek az új elemek fonódtakössze a régi hagyományos elemekkel, amelyek a következők: dogma,pletyka és denunciálás.) A politikai játéktéren az maradt állva, aki ezekkel ésezek ellenére élni tudott. Végül, úgy látszott: senki. A francia forradalom az alkotmányoskirályságon keresztül diktatúrához vezetett, ez káoszhoz, majd demokratikuscézárizmushoz. Napóleon ugyanis a népszuverenitással legitimáltahatalmát, és a romantikus önmegvalósító ember biztonságával vette ki a koronáta koronázáskor a pápa kezéből és tette a saját fejére. Onnan pedig a hagyományoslegitimáció hívei ütötték le, mindenekelőtt a cár és Anglia Metternich segédkezésével,mert egyikük sem tűrhette a francia világuralmi törekvéseket. Ésezzel győzött – egy időre – az ellenforradalmi paranoia.A felvilágosodás nagy hagyományát a liberalizmus folytatta. Példaként arra,hogy a történelemből lehet tanulni. Mert a liberálisok arra kerestek és találtakmegoldást, hogy a francia forradalmat miként lehet forradalom nélkül folytatni,aztán egyik forradalmat a másik után csinálták végig. Kölcsey Ferenc 1827-benígy összegezte a múlt tapasztalatát és a jövő feladatát: „Isten az embert szabadságrateremtette, de egyszersmind társaságra is” 844 – azaz: társadalmi életre. En-842 Muray, Philippe: Le 19 e siècle à travers les âges. Paris 1984. 70.843 Borie, Jean: Un siècle démodé. Paris 1989. 60.844 Kölcsey Ferenc összes művei. Bp. é. n. 1021.315