Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

ma is él ez a hit, vagy olykor már csak a haladás nosztalgiája. Akkor minden haladástsugallt. Ebben hittek az emberek, még akkor is, ha sokan harcoltak ellene,vagy éppen a haladás lázában égők vagy csak az abban utazók gyengeségeit pellengéreztékki. A haladás nagy metaforája a korszellem. Ezzel bűvészkedett aszobatudós filozófus és ezzel érvelt a tömegeket mozgósító politikus. A szellemmindenhatósága köti össze a filozófiai megalomániát és a politikai pragmatizmust.Gondoljunk Hegelre, akinek fejtegetéseit hallgatói pontosan nem tudtákkövetni, és így az előadás végeztével, akik úgy vélték, hogy a Mester elfogadtaIsten létét, a jobboldali ajtón mentek ki, akik szerint viszont tagadta, a baloldalin.A lényeg azonban az volt, amin Heine élcelt, mondva, hogy nagymamája szerintIsten az égben van, Hegel szerint pedig őbenne. 850 Michelet pedig szabadegyetemielőadásain ezt némi szerénységgel így hirdette a szavak áhítatában feloldódóközönségnek: „Istenek vagytok. ... Legyünk Isten! A lehetetlen lehetségessé válik.... Kevés a világ felforgatása, új világot alkotunk.” 851 A világi önmegváltásgondolata aztán odavezetett, hogy a német Mester szerint a porosz államban öltötttestet a világszellem... A francia Mester pedig testileg és lelkileg összeomlott,amikor a nagy francia forradalom eszményeinek megvalósítását célzó erőfeszítésekpolgárháborúba torkollottak, mint 1848-ban és 1871-ben.Magyarország a középkorból felbukkanó állam volt, mégis a század demokráciájánakés mindenekelőtt 1848–1849 forradalmának nagy pragmatikus politikusaKossuth. Őt is ki lehet figurázni. Tocqueville a gyakorlati politika zátonyárafutott nagy teoretikusok szokásos kajánságával emlékezett arra, hogy 1849-benaz emigráns kormányzó-elnök, „az ügyvéd és szónok” hosszú és cirkalmas leveletírt a konstantinápolyi francia nagykövetnek, és ebben jelezte: „Mint jó kereszténya száműzetés kifejezhetetlen fájdalmát választottam a halál nyugalma helyett.”852 Ez a romantika nyelve. Kossuth ezt – az akkor már elmebajba hanyatlott– Chateaubriand-tól is tanulta, aki egyébként Tocqueville meghitt barátjavolt, és regényei egy évtizeddel korábban még Kossuth börtönszobájának magányátédesítették meg.A száműzöttség az egykorú életérzés valósága. A romantikus ember száműzött.Lírai énje is a világ száműzöttje. A szubjektív én és a lírai én nem mindigtalálkoznak. Lamartine ezért gondosan megvárta, amíg egy kis depresszió hatalmábakeríti, és akkor állt neki költeni, ontva magából a melankóliát. Az elmagányosodásátéléséhez tartozik a száműzetés kultusza, amit természetesen kiegészíta reintegráció mítosza, ennek érvényesülése során az egyén megtalálja a magaközösségét, és ez ellensúlyozza a száműzöttség érzését. Ezzel érvényesül a természetharmóniája, hiszen az ember maga is a természet része; a természet törvényeinekaz emberi világban is érvényesülnie kell, miközben az ember a természetihierarchia csúcsán foglal helyet. Mint Kossuth fejtegette az 1830-as évek ele-850 Heine, Heinrich: Sämtliche Werke in zwei Bänden. II. Essen 435.851 Michelet, Jules: Les leçons au Collège de France 1847. Az előszót írta MiskolczyAmbrus. A forrásokat kiadta Szabics Imre és Patrick Quillier közreműködésével. Bp. 1999.58, 191.852 Tocqueville, Alexis de: Souvenirs. Paris 1964. 366–367.318