Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Fărcaşu, Fărcăşele < magy. Farkas, Ienoşeşt < magy. János stb.) 1311 , amelyeknyilván nem származhatnak mástól, csak a Szerémséget a kora középkorbanbetelepítő magyarságtól, akik ugyanúgy „sziszegtek”, mint a ma márteljesen elrománosodó félben lévő északi és déli csángók.A csángók román származásának másik nyelvi „bizonyítéka” a magyar ésromán csángó nyelvjárások „lér” („lérike”) ~ „rér”, illetve „ler” („lerule”)szavának latin eredetű „levir” etimonja. 1312 Ezzel kapcsolatban MurádinLászló megjegyzi, hogy a nyelvtudományban szokatlan jelenség egyetlennyelvi adatra építeni egy népcsoport származtatásának teóriáját. 1313 Annál isinkább így van ez, mert a magyar nyelvbe, és ennek dialektusaiba bekerült„lér” ~ „rér” szóval kapcsolatban felmerülő kérdéseket ugyancsak megnyugtatóanmegoldotta már a magyar nyelvtudomány. A moldvai csángók között„lér”/„lérike” alakban elterjedt (vö. Csángó Atlasz, 134.) és a magyar nyelvbenmindenhol ‘idősebb nőtestvér férje’ vagy ‘nagynéne férje’ jelentésbenélő „lér/rér” szóról Pais Dezső meggyőzően bizonyítja, hogy a latin „levir”átvételéről van szó, 1314 ami levir>lér>rér hangfejlődéssel alakult ki, és egyháziúton terjedt el a teljes magyar nyelvterületen. A szó a sógorházasság, alevirátus intézményével függ össze, mégpedig úgy, hogy a középkori egyházellenezte az özvegynek az elhalt férj testvéréhez vagy rokonához való hozzáerőltetését.1315 A „lér”~„rér” a magyar nyelvemlékekben már a XV. századlegelején felbukkan (már az 1395-ös Besztercei Szójegyzékben megtalálhatóa ‘nővér férje’ jelentésben), később már a nyelvterület több pontján sűrűnadatolható, és az archaikusabb magyar nyelvjárások (pl. szlavóniai, csángó)is megőrizték. Pais Dezső szerint egyik jelentése a magyarban ‘nőtestvér férje’lehetett (férfira nézve), és ebből fejlődött ki az ‘idősebb nőtestvér férje’jelentés mindkét nemre nézve, valamint a ‘nagynéne férje jelentés’ is. 1316Pais Dezső nyomán J. Lőrinczi Réka is valószínűnek tartja, hogy a magyarságkörében létezett a levirátus (sógorházasság, azaz az elhunyt férj fivérévelvaló házasság) intézménye. A sajátos magyar házasodási szokásoknak megfelelőena ‘férj fivére’ jelentésű „levir” latin szó a magyarban sajátos jelentés(eke)tkapott, de általában a viszonyítási személy idősebb házasságiférfirokonait jelenti. 1317A „lér” szó – és talán más magyar eredetű szavak – felbukkanására vonatkozóanaz északi csángó román nyelvjárásban mindenesetre hitelesnek, azazforrásértékűnek kell elfogadnunk Dumitru Mărtinaşnak és azon követőinekközléseit, akik származásuk folytán tökéletesen ismerik ezt a dialektust. Kö-1311 Uo.1312 Mărtinaş: i. m. 170.1313 Murádin László: A kétnyelvűség egy sajátos megnyilvánulása a moldvai csángómagyaroknyelvi tudatában. NyIrK XXXVII(1993). 1–2. sz. 159–162.1314 Pais Dezső: Rér. Szó- és szólásmagyarázatok. Magyar Nyelv XXXIX(1943). 4. sz.319–323.1315 Uo. 323.1316 Uo. 320.1317 J. Lőrinczi Réka: A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Buk.1980.504