Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

saját koruk tudósainak munkái is feltűnnek forrásaik között. A tudományos munkákbanmegnevezett szerzők között persze kevés a valódi gazdasági író. Az Apácaiszámára fontos forrást jelentő Alsted-féle Encyclopediát már említettük.Lippay leginkább Giovanni Battista Ferrari két munkájára hivatkozott: Flora, seude florum cultura (1633), Hesperides sive de malorum aureorum cultura et usulibri IV (1646), továbbá Peter Laurenberg rostocki orvos Apparatus plantarum,valamint Horticultura című műveire (mindkettő 1632) támaszkodott. 27Szentiványi újabb forrásai a francia Honoratus Fabri, a német Athanas Kircher,illetve Nieremberg munkái voltak. 28A középkori vagy reneszánsz kori mezőgazdasági írók neve úgy látszik nemhangzott eléggé meggyőzően a XVII. század olvasói előtt. Hazai szerzőink mindenesetreeltekintettek véleményük ismertetésétől. A magyarországi agrárszerzőkközül az itáliai Petrus de Crescentiisre senki nem hivatkozott, a Hausvater-irodalmatbevezető német Johannes Coler Oeconomia oder Hausbuchjára (1591) ismindössze egyetlen utalást találunk: Lippay a birsalma ismertetésénél nevezimeg forrásaként. 29 Meglepőnek tarthatjuk, hogy a hazai szerzők egymásról semvettek tudomást. Lippay munkájában ugyan többször bírál egy „Molnár” nevűszerzőt, aki a pozsonyi kert bizonyos virágait tévesen nevezte meg. 30 Molnár nevűszakírónak azonban a hazai kertészeti irodalomban nem találjuk nyomát.Wilhelm Müller, a szász-weimari herceg bécsi követe viszont 1658-ban nagy elragadtatássalírta le az érseki kertet. 31 Talán nem tévedünk, ha a rejtélyes „Molnár”-banaz ő személyét feltételezzük. Ugyanakkor a magyarországi szerzők ismereteitmégis bővebbnek kell nyilvánítanunk annál, mint amit közvetlen hivatkozásaikelárulnak. Szentiványi Miscellaneajának több részében jut azonos megállapításokraChristoph Fischer Opus oeconomicumával. Ennek alapján joggalfeltételezhetjük, hogy ismerte azt. Lyczei az uradalomhoz tartozó falu leírásánál aTacitus által megörökített germán falvakra utal, akárcsak Heresbach, s mivel ez ahivatkozás nem gyakori a korabeli irodalomban, ugyancsak feltételezhetjük közvetlenátvételét. 32 De akaratlanul is Heresbach munkájára emlékeztet bennünketLackner művének párbeszédes formája, még akkor is, ha a beszélgetések résztvevőinekneve a két munkában nem egyezik meg.A reneszánsz korra vezethető vissza e munkák megírásának indoklása, a gazdálkodásúj értékrendjéhez való alkalmazkodás, miszerint a gazdálkodás hasznosságamegérdemli, hogy ne csak a parasztok törődjenek vele. De a többségébenegyházi szerzők nem hagyják figyelmen kívül a gazdálkodásból fakadó esztétikaivagy erkölcsi értékeket sem. Már Lackner úgy véli, hogy a fák közé virá-27 Gombocz: i. m. 139. Ezt erősíti meg Bitskey István: Hungariából Rómába. A rómaiCollegium Germanicum Hungaricum és a magyar barokk művelődés. Bp. 1996. 174.28 Serfőző: i. m. 36.29 Lippay: Posoni kert III. 154.30 Uo. I. 65.31 Rapaics: i. m. 87; Bitskey: i. m. 174.32 Vö. Heresbach, Conrad: Rei rusticae libri quatuor. Universam agriculturae disciplinamcontinentes. Spirae Nemetum [Speyer] 1595. 29; Lyczei: i. m. 88.15