Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

ton kívüli, üres kriptaüregébe rejtették volna, ahol utóbb, az 1868-as alapozásimunkálatok során megtalálták. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell,hogy Dávid Katalin hipotézisével ellentétben a koporsó alakú ereklyetartófelállítása nem tette feleslegessé az oltárt, ami a szent sírjának elengedhetetlentartozéka volt a középkorban, az oltár pedig természetesen nem létezhetettereklye nélkül. 131 A nagyobb csontokat magába foglaló, hordozhatóereklyetartónak a körmenetek alkalmával volt különleges jelentősége, ezazonban semmiképpen sem vezethetett oda, hogy a mellette álló, a sír és azoltár szerepét betöltő szarkofágot feleslegesnek tekintsék és ezért példátlanmódon egy másik templom (!) kriptaüregébe rejtsék. Mindezzel kapcsolatbantopográfiai természetű aggályunk is támadt: mennyire megalapozottakazok az eszmefuttatások, amelyekre a középkori csanádi egyházak lokalizálásaépül? Konkrétan, az 1868-as földmunkák vajon a Szűz Mária-monostorterületén zajlottak, amint azt Henszlmann Imre vélte, vagy pedig a Szent Üdvözítőegyház romjai fölött, ahogy Dávid Katalin feltételezte?Saját, helyszíni kutatásokra is támaszkodó topográfiai összefoglalásunkkiindulópontjának a ma álló római katolikus plébániatemplomot választottuk,amelynek helyén – ezt egészen biztosan tudjuk – egy (késő) középkorirészleteket is őrző, kisméretű barokk templom állt. Középkori egyházi épület,vagy épületek ittlétét bizonyítják az 1868-as alapásás során előkerült falalapozások,kőfaragványok és temetkezések is. Killer Frigyes plébános1868. évi jegyzőkönyvéből és az ekkor felvett rajzból kiderül, hogy a lebontott,keletelt templom alapfalai a mai épület szentélye, illetve az új templomhajóészaki negyede alatt húzódnak, és ugyanezen a területen további, önmagukbannehezen értelmező középkori falmaradványok is bukkantak elő. Ezzelszemben az új templom déli térfelén régi kőfalak nyomára nem akadtak,találtak ellenben négy kutat (az egyikben még a tölgyfa kútbélést is megfigyeltéka munkások), ami arra utal, hogy itt a középkorban már lakóházak ésbelterületi telkek helyezkedtek el, esetleg – miként ma is – szabad tér nyíltezen a részen. Az eltérő falazású és tájolású falmaradványok, továbbá a románkori és gótikus kőfaragványok azt is elárulják, hogy ezen a részen különbözőkorú, egymáshoz, illetve egymás fölé épült épületrészekkel kellszámolnunk. A legkésőbbi közülük az 1868-ban lebontott, késő gótikustemplom volt, amelynek Ny-i homlokzatához egy ismeretlen korú épület maradványakapcsolódott. A templomfal bontásakor számos másodlagosan felhasználtkőfaragványt találtak. Közülük egy XIII. századi féloszlop lábazatárólés bimbós féloszlopfőről, valamint egy körtetaggal faragott, gótikusbordáról és ablakkeretről Henszlmann rajzot is közölt. 132 A lebontott kis131 A szentek sírjai, oltárai és hordozható ereklyetartói összefüggéséhez l. ArnoldAngenendt: Das Grab als Haus des Toten. In: Grabmäler. Tendenzen der Forschung anBeispielen aus Mittelalter und früher Neuzeit. Hrsg. Maier, Wilhelm–Schmid, Wolfgang–Schwarz, Michael Viktor. Berlin 2000. 18–21.132 Henszlmann 1871. 17–18; Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román ésátmenet stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp. 1876. (A továbbiakban: Henszlmann1876.) 41.48