Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

kisebbségeinkkel, mert akkor talán a határokon túl is jól bánnak majd a magyarkisebbséggel. Mi a reciprocitást nem taktikai, hanem elvi kérdésnek tekintjük.Meg vagyunk győződve arról, hogy a következő évtizedek Európájábanaz állampolgári identitás alapján álló államnemzeti identitás mellett akultúrnemzeti identitás egyre erősebb, s remélhetőleg az egyik legfontosabblesz. Szinte biztos vagyok abban, hogy a kultúrnemzeti identitás a következőévtizedek Európájában felnő a különböző regionális, községi vagy államigazgatásiidentitások szintjére. A magyar–magyar találkozóknak tehát mindigis közép-európai jellege legyen. Magyar–magyar ügyekről tárgyalunk, deközben közép-európai megoldások modelljeit dolgozzuk ki, közben nemmagyarok–magyarok együttéléséről, összetartozásáról, de magyarok és másnépek együttélési normáiról beszélünk. A mai konferenciát én nemcsakmagyar–magyar, hanem ha úgy tetszik, magyar–szlovák, magyar–román ésmagyar–délszláv stb. együttélés szempontjából is rendkívül fontosnak tartom.Támogatni, de nem belebeszélniA mai konferenciát Magyarországon rendezzük. De ez nem jelent semmifélevédnökösködést. Nekünk, anyaországi magyaroknak egyet nem szabadmegtennünk: belebeszélni a határokon túli magyar politikába. Legyen szószociál-liberális vagy konzervatív kormányzati politikáról, Budapestről nemszabad kisebbségpolitikát csinálni! Budapestről tessék magyarországi kisebbségpolitikátcsinálni! Budapestről csak a határokon túli magyarok támogatásánakmértékéről, és tematikai lokalizálásáról tessék dönteni! Azt is ahatárokon túli magyarokkal közösen. És tessék rájuk bízni az otthoni kisebbségpolitikaalakítását! Amennyiben ők nem tudják kiizzadni a maguk etnikai,gazdasági és politikai körülményeik között a maguk politikáját, akkorBudapestről úgysem lehet semmit sem csinálni.Budapestre, a Magyar Tudományos Akadémiára hívtuk össze a megbeszélést.De ez csak egy találkozópont. Itt mi, magyarországi magyarok a határokontúli nemzettársaink iránti őszinte tisztelettel fogjuk beszélgetőtársainkathallgatni. Szóljanak arról, hogy ők mit és hogyan éltek meg az elmúlt12 esztendőben, hogyan alakították ki a maguk politikai szervezeteit. Miodafigyelünk, és esetleg kérdezünk. Mi egyszerűen fórumot szeretnénk nyújtani.Kérjük, fogalmazzák meg, hogy mit várnak tőlünk. Hiszen mindenkihezmás és más kérések jutnak el. Erről végül már kevésbé tézisszerűen, inkábbadomázóan szeretnék egy történetet elmesélni. Erdélyben először 1980-banjártam hosszabb túrán. A bukaresti Történész Világkongresszusról visszafeléautón látogattuk meg a Székelyföldet. Ott töltöttünk néhány napot. Fiatalokvoltunk, szerettük, értékeltük a különböző magatartásformákat, tájszólásokat.(Számunkra unalmas volt a cityből származó barátaink egyformára gyalultmagatartásformája.) Nyíltan beszéltünk és szeretettel a hazai sváb, tót,zsidó, délszláv szokásokról, dalokról. És énekeltük Skrapits Lajos délszláv154