Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

címmel. 27 Szigethi professzor adatgazdag írása részletesen beszámolt azudvarhelyszéki paraszti földművelés, állattartás, gyümölcstermesztés stb. állapotáról,de nem foglalkozott különösebben az okszerű, tudományos gazdálkodáskérdéseivel, feladataival. Nos, Etédi Gedő János buzgó híve lévén a gazdálkodásmodernizálásának, Szigethi professzor tanulmányából a haladást pártolókiállás elmaradása ösztönözhették a téma és a tárgyalási szempontok megválasztásában.A vizsgált témát ezért néprajzi megközelítésben és felépítésben,de a gazdasági haladás szempontjait jobban érzékeltetve tárgyalta. 28A Regélő Pesti Divatlap 1843/1844. évfolyamában Székely szokások címmelindította útnak honismereti néprajzi cikksorozatát. 29 A magyarországiolvasóközönség igényeinek megfelelő formában ismertetette azudvarhelyszéki férfi és női viseletet, a székely lakáskultúrát, gazdasági udvart(székely kifejezéssel: az „életet”), a székely ember erkölcsi jellemét, azifjúság téli és nyári időtöltését, szokásait (táncait, játékait). Ezt követően azemberi élet nagy sorsfordulóihoz, a születés–keresztelés, esküvő–lakodalom–családalapítás,halál–temetés eseményéhez kötődő szokásokat mutattabe. Közleményének ez utóbbi részét „a keresztelés, lakodalom, temetés”, azaz„születés, házasodás s halál” részekre taglalta, és e hármas taglalásban, deaz emberi élet egységében mutatta be igen színesen, de főleg a protestánsszékelyeknél hagyományos szokások szerint. Talán a halál–temetés kérdésköréhezkapcsolódó székely szokásokat illetően mutatkozott szűkmarkúnakés kevésbé színesnek. Cikksorozata lezárásaként Etédi Gedő János úgy vélte:„igen sok volna még, amiről írni lehetne régészeti, történeti, államelméletitekintetben,” de főleg művészeti, ipari és kereskedési szempontból, „mertgazdag halmaza hever itt az anyagoknak ama mezőkből”. 30A Jókai Mór szerkesztette Életképek – többek között – úgy ismert, mint Petőfi,Arany, Vasvári, Irinyi stb. írásaink egyfajta „gyűjteményes kiadása”. Nos,Etédi Gedő Jánost eleve minősíti az a tény, hogy 1848-ban Jókai érdemesítettelapjában sorozatban közölni Erdélyhoni képek című írását. Egyrészt csípősnyelve, megelevenített gúnyalakjai (Alvó Gedeon, Csökönyi Miklós, SerényGyula, Ünőházy stb.), éles arisztokrata- és nemesellenessége, másrészt a haladógazdálkodás méltatása nem elszigetelt jelenség a magyar irodalomban –Szacsvai Sándorra, de Petőfire is emlékeztet –, legfeljebb a székely közegbenszokatlan, és kirívó. Néhány felvillantható pillanatkép: elhanyagolt „nemesiallodium”, melyet a „műveletlenség, elhagyatottság, gyom és dudva” takar,vagy a nemesi „belsőség”, ahol „kidőlt üres istállófalak mellett az udvarra bedőltpalánkok” „ékítenek”, és még a lelkészükre sincs gondjuk, hiszen „a papitelek körül nincs kert, a szegény papné veteményeskertjét a … disznók dúljákföl”, „a paplakba beesik az eső” stb. stb. E képpel ellentétes oldalt képvisel„Serény Gyula”, aki „utazásából nemrég hazatért szorgalmas gazda” , és aki27 Nemzeti Társalkodó 1831. 40−85.28 Magyar Gazda 1843. 96. sz. 1519−1528.29 Paládi-Kovács: i. m. 344−361.30 Regélő Pesti Divatlap 1844. 51. sz. 810.482