Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

túlívelő folyamatok? Én ilyennek tartom ember és természet viszonyát, deilyennek tartom ennek egy részkérdését, a Kárpát-medencei vízgazdálkodásjövőjét. Be kell-e illeszteni e hosszú távú folyamatokról való gondolkodást anégyéves választási periódusban élő, tervező pártpolitikába, vagy éppen fordítva:kiemelni onnan? De ha kiemeljük például a kisebbségi tematikát apártpolitikából, akkor félő, hogy a kisebbségi kérdés lekerül a politikai döntéseknapirendjéről. (Ebből a szempontból a határokon túl élő magyarok politikaipártjainak az az érdeme, hogy az anyaország egész lakosságának gondolkodásábannapirendben tartja a nemzeti identitás érdekképviseleténekigényét. Sőt, a többi – a liberális parlament által nem tárgyalt –, jelenleg mégpártpolitikán kívül rekedt identitásét is (természethez, korosztályhoz stb. fűződőidentitásokét). Ehhez a Magyar Tudományos Akadémia a legmegfelelőbbtárgyalási fórum lehet, amelyik egyforma távolságra és egyforma közelségrevan minden politikai párttól. A szó klasszikus értelmében nem politizál.A magyar–magyar politika tágításaAzért is szorgalmaztuk e konferencia összehívását, mert valahol azért arrólis beszélni akarunk, hogy létezhet-e magyar–magyar politika a magyar–román, magyar–szlovák, magyar–ukrán, magyar–szlovén, magyar–horvát,magyar–szerb vagy magyar–osztrák politika nélkül? Szerintem nem. Nemsokat ér a magyar–magyar politika, ha nincs mögötte a szomszédos nemzetekkelkapcsolatos politika is. (Ezt kritikának is szánom az elmúlt 10 esztendővelszemben.) Vagyis a szomszédos állam magyarságának folytonos politizálásaa vele egy államban élő többségi nemzettel. És nem sokat ér amagyar–magyar politika a magyar állam részéről, ha annak nem szerves részea magyarországi nem magyar nemzetek irányában folytatott politika. Sőt,nemzetközi diplomáciai szinten össze kell kapcsolódniuk a magyar és aszomszédos államok közötti politikával. Ez utóbbi közhely, inkább a másiktémakör, a magyar államon belüli nem magyar népek irányába vitt politikaérdemel itt taglalást. Meg vagyok győződve arról, hogy a közép-európai kisnemzetek jövőjét csak azonos alapelveken lehet rendezni. Nem mérhetünkmás mércével. Az államnak mindazon jogokat biztosítania kell a határain belülikisebbségeknek, amelyet a szomszéd országtól megkíván az ő nemzetikisebbségei számára. A Magyar Tudományos Akadémia ezen alapelvből kiindulvaaz ún. magyar–magyar programját – legyen szó a Domusprogramról,amikor magukat magyarnak valló kutatókat hoztunk Magyarországra,legyen szó Szülőföld-programról, amikor a szülőföldjükön kívánjuka magyarokat támogatni – mindig is szoros kölcsönhatásban tárgyalta a magyarországinemzeti kisebbségek jövőjével és támogatásával. Ez nem taktika,ez alapelvünk. Nem taktika, szemben a Trianon utáni (1920) másfél évtizeddel.Akkor a belpolitikában „megértő” nemzetiségi politika – így TelekiPálé is – azt hangsúlyozta, hogy nekünk azért kell jól bánnunk a nem magyar153