Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

sával még 1685-ben mutattak be Bécsben. E tervezet kilenc pontból állt. 991Érdemes, sőt lényeges ezt összehasonlítani a későbbi módosításokkal és aDiploma Leopoldinum végleges szövegével, 992 valamint a későbbi valóságoshelyzettel. 993 Az ily összehasonlítás feltétlenül rávezeti az olvasót arra, hogyBethlen Miklós menteni kívánta a „menthetőt”, s hogy ez nem sikerült, nemrajta múlott, hanem az új történelmi helyzeten (amit – s ez önéletírásából kiderül–, nem ismert fel idejekorán, vagy esetleg nem akart felismerni…).A fejedelemség utolsó éveiben és a birodalmi integráció kezdetén is sokszorfordultak e gazdasági szakemberhez, aki minden alkalommal megkísérelte,hogy az erdélyi adózók lehetőleg minél kisebb anyagi (pénz- és természetbeli)áldozattal szabaduljanak a bécsi gazdasági nyomás alól. 994Többször megemlítette, hogy hibás az erdélyi nemesség is, amennyiben magánérdekeinekrendelte alá a közérdekeket. 995Bethlen valószínűleg 1702 végén mutatta be Bécsben a még 1689-benösszeállított kereskedelmi tervezetet, 996 legtávolabb mutató gazdasági elképzelését.Itt elsősorban a Habsburg-császárságnak a XVII. század végén létrejöttangol és holland politikai kapcsolataiból indult ki. Az általa Thomasnakelkeresztelt Zacharias Sedgewitz örmény származású angol kompániatag,Andreas Leyard genfi származású, holland kereskedelmi társulatban érdekeltkereskedő és az itáliai, de a császári udvarban tevékenykedő N. N. VecelliBécsben felkereste Bethlen Miklóst és a levantei kereskedelem lehetőségeirőltárgyaltak vele. 997 Hazaérkezvén, Bethlen elérte azt, hogy az országgyűlésmegtárgyalja e tervet. Amint írta, maga Leyard is átjött Belgrádból ez alkalommal,különösen, hogy Bethlen Miklós már rendszeres kapcsolatba lépettvele, de a „háborúság” (mármint a Rákóczi-mozgalom) megakadályoztaa továbblépést ez ügyben. 998Ennyiből is világossá válik, hogy Bethlen Miklós, főnemes kortársaitól –úgy tűnik – eltérően, már akkor belátta: a jó jövő kilátásait nem annyira azelavuló, jobbágymunkán alapuló nemesi gazdaság biztosítja, hanem a megoldásaz lenne, hogy a nemesség szövetkezzen az egyre tőkeerősebb bel- éskülföldi polgársággal és együtt találják meg a kivezető utat a gazdaság fokozatoshanyatlásából. Előtte állt az akkor javában izmosodó nyugat-európai991 Windisch 1980. 757–758., valamint az önéletrajz írójának tárgyalásai Scherfenberg királyi(császári) biztossal. Uo. 762–763.992 Uo. 827. Résztelezve (hozzávetőleges pontossággal) Din istoria Transilvaniei. I. Buc.1967. 226–227. Bizonyos oldalait l. Erdély rövid története. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1989.330.993 „A Diploma Leopoldinum nem szerződés, hanem a Habsburg-birodalom egy – igazgatásilagkülönálló – részének adott alkotmánylevél.” Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatóságilevéltárak. Bp. 1973. 7.994 Így 1688-ban (V. Windisch 1980. 786–791.), 1691–93-ban (uo. 835.), 1699-ben (uo.857–859.), 1700-ban (uo. 884.).995 Uo. 888. Bánffy György visszaéléseire l. főleg uo. 895.996 L. részletesen Csetri: i. m. 62–63. A szerző 1703-ra teszi e tervezet bemutatását.997 V. Windisch 1980. 920–921.998 Uo. 930–931.378