Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

helyén, de a magyarok ezt nem siettethetik. Később azt mondja, hogy a magyaroknem akarnak a bécsi abszolutizmus alatt maradni, inkább szövetkeznekmás nemzetekkel. Csakhogy ez inkább tűnik kötelezettség nélküli diplomatikusmeditációnak, hiszen bizalmas levélben már az előtt azt írta, hogy anemzetiségek „teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel, … mindenik különállópolitikai nemzet akar lenni, s oly igényekkel áll elő, minek teljesítése azországot feldarabolná, Magyarországot megszüntetné…” (E levélben a nemzetiségikérdés „célszerű megoldását majdnem a lehetetlenséggel határosnak”tartja.) 12491867 tavaszán Deák parlamenti beszédében, a kiegyezés vitájában aztánvisszacseng a negyedszázaddal korábbi tézise Ausztria esetleges felbomlásáról.Csakhogy most már nemcsak feltételezés, hanem 1848/49 és 1861/65 tapasztalataiáltal súlyosbított axiómaként: azok az erők, amelyek Ausztria felbomlásátakarják, „azok azt bizonyosan nem a mi érdekünkben óhajtják. Félek,nagyon félek, hogy a fölbomlás által nem mi nyernénk, s a mi sorsunkjobbra nem változnék.”A kiegyezés létrehozásában Deák Ferencet az vezérelte, hogy az 1848-ban kivívott – s 1849-ben elvesztett – magyar állami önállóságot és alkotmányosságotúgy állítsa helyre, hogy az 1848. évi osztrák magyar konfliktus ismétlődésénekelejét vegye, tehát a közös ügyeket rendezze. De Ausztriát magátis alkotmányosan kell kormányozni – ehhez ragaszkodott a magyar fél.Ezt szánta Deák a stabilitás, a harmónia biztosítékának. (Más kérdés, hogyez nem jól működött.)De a „korlátozott szuverenitás” vállalásában, láttuk, kiemelt szempontvolt a területi integritás őrzése és a nemzetiségi törekvések ellensúlyozásánakigénye. A kiegyezés révén nemzeti szempontból egy hierarchiarendszerjött létre, melynek csúcsán a magyar etnikum állott, de számbeli gyöngeségemiatt ez csak úgy volt biztosítható, ha az ország egy nagyobb hatalom részétképezte, annak alárendelődött. A teoretikus politikus Eötvös azon a véleményenvolt, hogy ő maga nem riadna vissza egy republikánus konföderációtólsem, mert „bizonyos, hogy a magyar e konföderációban épp olyan, sőt nagyobbállást foglalhat el, mint mely neki a dualizmus fenntartása mellett abirodalomban jut. Sőt hiszem, hogy bármit tegyünk most, egykor ide fogunkjutni … azonban jónak, s kedvezőnek tartanám, ha a dualizmussal egy ideigmegállapodva időt nyernénk, hogy a magyar minden tekintetben, főképpműveltségben megerősödve, a nagy szerepre képessé váljék, mely reá a jövőbenvár.” 1250Hogyan viszonyult Deák a kiegyezés után a nemzetiségi kérdéshez? Háromponton tudjuk ezt megragadni.1249 Katus László: Deák és a nemzetiségi kérdés. Kisebbségkutatás 2003. 3. sz. 537–538.1250 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. In: Eötvös József művei. Szerk. BényeiMiklós. Bp. 1977. 624; l. még Erdély története. III. 1627–1628.489