Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

alatt sem hajlandó megválni Sükeitől. De Casimir von Timoni sem tudott belenyugodnivereségébe, tovább erőszakolta az egyházalapító lelkész eltávolításáta havaselvi fővárosból, az önálló magyar egyházközség felszámolásátés az osztrák főkonzulátusnak való teljes alárendelését. Vele szemben SükeiImre a Bukaresti Református Egyházközség esperességi rangra való felemeléséértküzdött, amit a rákövetkező években el is ért.A súlyos helyzetben érte Sükeit a Honfi Lajos segédlelkész szervezteárulás, pedig ezt maga fogadta segédlelkészévé. A segédpap biztatására a bukarestikálvinisták közül 26-on írták alá az 1837. március 16-án keltezett feljelentést.A rágalmazók attól sem rettentek vissza, hogy a dunántúli reformátuspüspök közbenjárását kérjék a „minden rendű igazgató székeknél s magánála Felséges Trónnál is eszköz lenni” Sükei eltávolításában. De a TiszántúliReformátus Egyházkerület közgyűlése alaposabban megvizsgálta Honfigyanús feljelentését, és 1837. augusztus 14-én kiderítette, hogy a bukarestisegédpap egy és ugyanazon személy Bors Sámuellel, aki nevét változtatvabújt meg Havaselve fővárosában, így próbálván elkerülni a bűntettei miattreá váró bírósági ítéletet. A közgyűlés szorgalmazta a közelebbi kivizsgálást,mert tudomására jutott, hogy „a nevét változtatott Honfi Lajos, új tagja,mintegy jegyzője a bukaresti eklézsiának, a Nagyméltóságú Helytartótanács[által] nem dicséretes oldalról van kihirdetve”. Antal János erdélyi reformátuspüspök viszont úgy tudta, hogy Honfi Lajos, „a legalacsonyabb karakterű”feljelentő nem más, mint „a Bolyába mostan meghívott ifjú pap, magyarországitiszteletes Mező Lajos atyafi, ki főtisztelendő superintendens TóthFerenc úr ajánlására” került Bukarestbe. A kolozsvári Főkonzisztórium elfogadtaa püspök kivizsgálási javaslatát. Tette ezt, mert közben Sükeit a bukarestieklézsia „tanítója Veres Ferenc, s az ugyan oda bészármazott Honfi Lajos,úgyszintén [a] lutheránus Török Mihály”, s ennek „apósa Makrai Istvánméltatlan vádakkal illették”. A Honfi Lajos és társai feljelentése szerintSükei „magának roppant summát kapart”, de magát az egyházközséget „úgymegcsalta, hogy ezelőtt 15 esztendőkkel épült kis léctemplomunknál és azangol konzul buzgó adományozásából épült kántorlakás kis kunyhócskánknál”egyebe nincs. A feljelentés hemzseg a Sükei Imre ellenes alaptalan vádaktólés rágalmaktól.Mindez azonban nem érte célját, a többi között azért sem, mert a szerzők(valójában Honfi Lajos) túlságosan megnyomták a lúdtollat. Az izgága Honfiviszont sehogy sem akart ebbe belenyugodni. Gyűjtötte Sükei ellen az iratokat,uszította a valamiért elégedetlen egyháztagokat, s végül mintegy 50iratot tartalmazó aktacsomóval újabb feljelentést küldött be, ezúttal az erdélyiGubernium címére. Noha a beadvány eredeti példányát nem tudtuk előkeríteni,de a Guberniumhoz 1840. május 7-én küldött püspöki válaszból kitűnik,hogy Sükeit nyughatatlansággal és erkölcstelenséggel vádolták, de mégazzal is, hogy elhanyagolja papi teendőit, „tanításaiban nem tartja a mü hitünket”,zsarolja az egyháztagokat, sőt többet belőlük megveretett olyannyi-91