Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

többes száma, az fel nem darabolhatóan kell hogy mindenkié legyen.(1974.)92. A XIX. századon átívelő magyar életpályák majdnem mindháromosztatúak. Azzá tette őket a Magyarország polgárosításáért ésönrendelkezéséért folytatott küzdelem előkészítésének, megvívásánakés félmegoldásba torkolló kifejletének egymásra következő három szakasza.(1974.)93. A történelmi szereplők szakszerű vizsgálatának sohasem a „leleplezést”,hanem mindig a megvilágítást kell szolgálnia. (1974.)94. Nem a múlt nagyjainak, hanem magunknak és utódainknak ártunk, hahagyjuk emléküket kifényesíteni, berozsdásítani. (1974.)95. A magyar 1848/49-et az európai hatalmak többsége nem támogatta, sőtszembefordult vele, 1867-ben tapsolt a dualista kísérlethez, 1914–1920között viszont számon kérte, miért az utóbbit „választotta”. (1975.)96. Jóra csak az nevelhet, aki bízik az igazság és a boldogulás érvényesüléséneklehetőségében, ha bölcsen azt jelzi is, hogy az értük folytatandóküzdelmekben csatavesztésekkel bizony számolni kell. (1975.)97. 1918-ig az osztrák „identitást” jószerével nem a „válságok” jellemezték,hanem a patriotizmus szinte teljes hiánya. (1975.)98. A joggyarapítóként, majd jogvédőként legnagyobbjaink közé emelkedett„reálpolitikus” Deák Ferenc 1867-ben jogokért jogokat áldozó politikájáhozfűzött remények a XX. században illúzióknak bizonyultak.(1976.)99. A tudományban a hamis előbb-utóbb védhetetlen marad. De nagyonóvatosan kell bánni azzal, vajon tévedésről vagy megtévesztésről van-eszó. (1976.)100. A begubódzó provincializmus és a lihegve majmoló utánzás egyarántaz önálló mondanivaló, az értékválasztó és viszonyító képesség, netána kísérletező bátorság hiányát tanúsítja. (1977.)101. Az a hazánkfia, aki 1848 alkotmányosságánál kevesebbel megelégszik,az vagy gyáva, vagy jövőtlen. (1977.)102. Ha választhatunk, úgy ne a tapsot arató kötéltáncosra, hanem a zátonyokközt is eligazodó révkalauzra bízzuk magunkat. De tudjuk jól,tényleges fordulatot csak attól remélhetünk, aki válsághelyzetben Kossuthtalvallja, „holdvilágnál nem sül meg a cipó”. (1978.)103. A dualizmus olyan „zsákutca” volt, amely Trianonba torkollott.(1978.)104. Halálakor százezrek siratták Kossuthot. Azt kevesen sejtették, hogy őkmaguk a siratnivalók. (1979.)468